Finn tanterem – Magyar diákok tapasztalatai

A 2025. 04. 17-i Finn Minta Fórumon elhangzottakat
összefoglalta: Gönczöl Enikő

Ennek a Fórumnak a keretében három, finnországi egyetemen tanuló fiatal osztotta meg néhány személyes benyomását a finn oktatási rendszerről. Egyikük a gimnáziumi évek tapasztalatairól beszélt, ketten pedig jelenlegi felsőoktatási élményeikről.

Flóra 2018-ban cserediákként került Finnországba egy zalaegerszegi kéttannyelvű gimnáziumból, majd ott folytatta a tanulást. A Helsinkitől északra, Tampere mellett lévő, Nokia város gimnáziumában tett finn nyelvű érettségi vizsgát, és jelenleg főiskolai hallgató. Beszámolójában képet adott a finn gimnáziumi oktatás felépítéséről, a tanítás néhány fontos jellemzőjéről, s végül megemlített pár olyan dolgot is, ami szerinte nálunk jobban működik, mint Finnországban.

A finn gimnáziumi rendszer szerkezeti sajátosságai

• Finnországban az általános iskola 6 év, a középiskola alsó szakasza 3 év, és a felső szakasz (a gimnázium) elméletileg szintén 3 év, ami a magyar 10-11-12. évfolyamnak felel meg. De ezen a szinten már lehetőség van a kicsit gyorsabb, vagy lassabb haladásra is.

• A tanév nem félévekre, hanem öt periódusra oszlik. Egy periódus 5-6 hétig tart, s mindegyikben más tantárgyak vannak. Minden periódust egy-egy vizsgahét zár le, amikor a diákok számot adnak arról, amit tanultak, majd ezután kezdődik az újabb periódus.

• A gimnáziumi tananyag kurzusokba rendeződik, s minden periódusban meg van adva, hogy milyen kurzusok óráit lehet választani. A követelmények teljesítéséhez legalább 75 kurzust kell elvégezni, melyek egy része kötelező, más része pedig szabadon választható. Az egyéni órarend összeállításában nagy önállóságot élveznek a diákok, de ha szükségét érzik, van olyan tanár, akitől segítséget kérhetnek. (A kurzusokválasztás rendjéből adódik, hogy van, aki 2, és van, aki 4 év alatt fejezi be a gimnáziumot.)

• Flóra maradandó élménye volt, hogy az ő iskolájukban a tanév csapat-periódussal (tiimijakso) kezdődött, amikor 5-6 héten keresztül csoportokba voltak beosztva, és olyan tárgyakat (például földrajzot és vallási ismereteket) tanultak, amelyek keretében sok projekt feladatot lehetett megoldani.

• Az érettségi vizsga tantárgyai: idegen nyelv, anyanyelv (vagy külföldieknek a finn mint idegen nyelv), matematika vagy svéd nyelv (ezek közül választani lehet) és legalább egy további szabadon választott vizsgatárgy. (Szinte bármit lehet választani, nem kötelező sem a matematika, sem a történelem.)

• Az érettségi vizsga eredményének értékelése teljesen eltér a magyar gyakorlattól. Sem hagyományos osztályzatok, sem százalékos minősítések nem jelennek meg benne. Különbség a szóbeli vizsga hiánya is. A tanulók írásbeli munkáit – országos szinten – egymáshoz viszonyítva értékelik, különféle betűjelekkel (L, E, M, C, B, A, I+, I, I-). A diákok legjobb eredményt elérő 5%-a kapja a megjobb minősítést, a legrosszabb 5% a legrosszabbat, a többiek pedig a két szélső érték között. Az egyszerre vizsgázók egymással „versenyeznek” az egész országban, s ez egyben az egyetemi felvételi vizsgájuk is. Mivel azonban nem ez az egyetlen útja a felsőoktatásba való bekerülésnek, a gyengébb vizsgaeredmény sem vágja el az útját senkinek a továbbtanulástól.

• A finn oktatási rendszerben alapelvnek tekintik, hogy ami kötelező, az egyben ingyenes is kell, hogy legyen, azt az állam biztosítja minden tanuló számára az általános iskolákban és a gimnáziumokban is. Ennek részét képezi a tankönyvek, és füzetek helyett használt laptopok mellett a mindenkinek járó ingyenes ebéd is.
  

Az oktatás néhány általános pedagógiai jellemzője

• Hangsúlyos a diákok önállósága és felelősségtudata. Ez legnagyobb súllyal az egyéni igények szerinti tanulmányi rend összeállításában jeleni meg. De jól megmutatkozik a házi feladatok kezelésében is. Olyan nincs, hogy valaki rossz jegyet kap, mert nem készítette el a feladatát. Az, hogy megcsinálja, mindenkinek a saját felelőssége, miként az is, hogy ha kérdése van, azt feltegye. Ha nincs kérdés, akkor nem kell időt tölteni a házi feladat ellenőrzésével. Ez a szemlélet jelenik meg a hiányzásokkal kapcsolatban is. Sok olyan lehetőség van az évben, amikor „igazolatlanul” lehet hiányozni. Az, hogy ezt hogyan kezeli, mindenkinek az egyéni felelőssége.

• Kisebb hangsúly van az osztályzatokon és a magoláson. A jegyeken semmi nem múlik a továbbtanulás szempontjából. Ebből a szempontból csak az érettségi fontos. A jegyek funkciója, hogy visszajelzést adjanak a diákoknak arról, hogy hol tartanak a tanulási folyamatban, és mit kell még gyakorolniuk.

• A fő hangsúlyt a megértésre és a tanultak kontextusba helyezésére fektetik. Kevés dolgot kell fejből tudni. Az érettségi vizsga is elsősorban arról szól, hogy mennyire tudják a diákok a dolgokat az összefüggések tágabb rendszerében elhelyezni. A történelem esetében például nem az a kérdés, hogy valami mikor történt, hanem hogy mi történt, mi volt előtte és utána. Milyen ok-okozati összefüggések tárhatók fel az adott események között?

• Az iskolai munka általános jellemzője, hogy nincs benne időnyomás. Sosem kell egyik napról a másikra tudni, vagy elkészíteni valamit. Ehelyett a távolabbi célok szem előtt tartása a jellemző, amit kifejez a periódusokhoz kapcsolódó, öt hét utáni záró vizsga is.

• Ugyancsak jellemző az egymás iránti tisztelet – kortól és beosztástól függetlenül, ami talán a finn nyelvből is fakad, amelyben nincs magázás. (Flóra sosem érezte, hogy a tanárai „szivatni” akarnák.)
  

Néhány dolog, ami Magyarországon jobban működik

• Jó, hogy szorosabb az osztályközösség. Mivel mindenki maga állítja össze az órarendjét, Finnországban csak hetente egyszer, rövid időre találkozik a teljes osztály, ami nem segíti a barátságok és a közösség kialakulását.

• Itthon több a tanulmányi verseny, és nagyobb tere van a tehetséggondozásnak. A finn oktatás jó az átlagos, és az átlag alatti képességű gyerekek számára, de nem segíti kellően a valamiben kiemelkedőket.

• A magyar gimnáziumokban jobban meg lehet tanulni az ismeretek elsajátításának hagyományos formáit, pl. a memorizálást, amire a finn egyetemeken is szükség van.
  
  

Bíborka és Zoltán házaspárként költöztek ki Finnországba 2022-ben. Egy évig dolgoztak, hogy egyetemi tanulmányaik idejére előteremtsék a megélhetésükhöz szükséges anyagi forrásokat. Maga az oktatás az EU állampolgárai számára ingyenes. (Az Unión kívüliek számára átlagosan 4000 euró/félév.) Kollégiumi hálózat viszont nincs, és a lakbér meglehetősen magas. Egy stúdió apartman bérleti díja havi 300-500 euró, de a fővárosban még ennél is több lehet.
A fiatalok jelenleg a lappföldi főváros, Rovaniemi Lapland University of Applied Sciences nevű egyetemének másodéves hallgatói, turizmus és vendéglátás szakon (Bachelor of Hospitality Management, Tourism).

Néhány információ az egyetemükről

• Intézményüket 2014-ben alapították, és viszonylag kis egyetemnek számít. Állandó hallgatóinak száma nagyjából 5300 fő, de részképzésen minden évben vannak külföldi cserediákok is. A főállású oktatók száma 250-300 között mozog.

• Az ő szakjuk tanítási nyelve angol, de módjuk van rá, hogy finnül is tanulhassanak. A csoportjuk állandó hallgatói létszáma mindössze 8 fő, de a cserediákokkal együtt eléri a 20 főt is.

• A kurzusok és a vizsgák nagyjából egyenletesen vannak elosztva a tanévben, és nincs hagyományosan vett „vizsgaidőszak”. Ezt úgy lehet elképzelni, hogy az év elején elkezdődik például két kurzus, ami nagyjából két hónapig tart. Ezek anyagából levizsgálnak, majd új kurzusok indulnak. Sosincs azonban egyszerre több vizsgájuk – így nincsenek túlterhelve.
  

Módszertani példák az idei tanévükből

• A tanév első felében az elméleti oktatáson volt a hangsúly, ami jellemzően a fordított osztályterem (flipped classroom) módszerével valósult meg. Ez azt jelenti, hogy előre megkapták a tananyagot, amiből otthon felkészültek, és az órán csak átbeszélték azt, illetve választ kaptak a felmerült kérdéseikre. Így sokkal több idő maradt a valóban fontos témákra.

• A második félév feladata az elméleti tudás gyakorlatba való átfordítása volt, aminek érdekében sok csoportmunkát (group work) végeztek – 4-5 fős nemzetközi csoportokban. Projektjeik keretében nem elképzelt problémákat oldottak meg, hanem valódi vállalkozókkal működtek együtt. Idei partnerük egy olyan fiatal (szintén az egyetem diákja) volt, aki egy sítúrákat szervező vállalkozást vezet. Mielőtt ezt a kurzust elkezdték volna, közösen részt vettek egy ilyen túrán – annak érdekében, hogy pontosan értsék mindazt, amit a vállalkozó képvisel.

• Az előző évben pár hetet dolgoztak a Santa Parkban, a télapó manóiként. S az évközi gyakorlatok mellett vannak hosszabb (2-3 hónapos) nyári gyakorlataik is.

• Az oktatás fontos jellemzője, hogy a tanárok összedolgoznak. Minden kurzusnak része a csoportmunka, amelyben ugyanaz a külső partner. A hallgatók így egész évben ugyanahhoz a céghez kapcsolódóan készítenek különböző szempontú munkákat, s ezek végül egy nagy projektté állnak össze.

• Visszajelzésre folyamatosan van lehetőség mindkét irányban. A diákok jelezhetik, ha valami nem jól működik a csoportjukban, és megkapják a szükséges segítséget. A tanárok pedig folyamatosan követik a projektek fejlődését, visszajelzést adva a diákoknak.

• Számos mozzanatban érhető tetten, hogy a tanítás diákközpontú (student centered teaching). A fiatalok példaként említették, hogy amikor egyszer előfordult, hogy véletlenül ugyanarra a hétre (nem egy napra!) két vizsgájuk esett volna, mindkét kurzus tanárától elnézést kérő emailt kaptak, és az egyik vizsgát áthelyezték két héttel későbbre, hogy mindenki megfelelően fel tudjon készülni.

• Sok példa van a rugalmasságra is. Akárcsak a gimnáziumra, az egyetemre is jellemző a személyre szabható órarend (personal study plan) – így az átlagosnál hosszabb, illetve rövideb idő alatt is elvégezhetők a tanulmányok.
  Az egyetemi képzés esetében ezt a rugalmasságot tovább növeli az intézmények hálózati kapcsolatrendszere (cross study network), ami azt jelenti, hogy az azonos profilú felsőoktatási intézmények szoros kapcsolatot tartanak egymással, s a diákok egyes tárgyaikat kiválthatják a hálózat másik egyetemének megfelelő tárgyával, ha az ugyanannyi kreditet ér. Így például nyáron el tudnak végezni online kurzusokat, amelyekkel gyorsíthatják a haladásukat. (Ezt előbb jóvá kell hagyatni egy ezért felelős tanulmányi tanácsadóval, de általában ők is nagyon rugalmasak.)
  A tanárok rugalmasságára említették további példaként, hogy ebben az évben két hónappal a tanév vége előtt haza kellett utazniuk Magyarországra, ami azért is jelentett gondot, mert a hátra lévő órák gyakorlatias jellegűek voltak, akár több kirándulással is egybekötve. Emailben jelezték a problémát a tanáraiknak, akik nagyon megértően álltak a kérdéshez, és megnyugtatták őket, hogy ki fogják találni számukra az online részvétel lehetőségét.
  E rugalmasság hátterében feltehetően az áll, hogy