Gamifikáció pro

írta: Gurinné Suba Gabriella

Hadd kezdjem a gamifikáció rövid fogalmával – az alábbi rövid definíció a Wikipédián található:

Ennek a tanítási módszernek tehát az a lényege, hogy a diák ne is vegye észre, hogy tanul, hanem abban a hitben ringatózzon, hogy játszik. És – mivel jó kedvvel csinálja – észre sem veszi, hogy több minden megragad benne, mintha biflázna. A gamifikáció már évekkel ezelőtt felkeltette az érdeklődésemet. Miután minden évben észrevehetően csökken a diákok tanulás iránti motivációja, minden tanár újabb és újabb módszereket próbál ki, hogy ezt kompenzálja. A feladatok játékosítása még azoknál a kollégáknál is előfordul, akik a gamifikációról még nem is hallottak. Van ennek az eljárásnak elmélete is, de én inkább olyan magyar szerzők műveibe ástam bele magam, amelyek ugyan adnak némi elméleti hátteret, de inkább a konkrét gyakorlati elemek, példák vannak bennük túlsúlyban, amiket vagy azonnal, vagy picit átalakítva ki is lehet próbálni bármilyen iskolatípusban és bármilyen korosztálynál.

Aztán lelkesedésemben még egy tanfolyamot is elvégeztem ezzel kapcsolatban, amit a Neteducatio listájában találtam pár éve.

Néhány jó gyakorlatot ki is emelnék, ami elég univerzális ahhoz, hogy mindegy legyen, hogy milyen tantárgyhoz vagy tananyaghoz kötődik:

🎯 Ezt konkrétan a 9. évfolyamban próbáltam ki, amikor a bibliai Jónás történetét tanítottam. Csoportokat kellett alakítani, és minden csoport kapott egy olyan lapot, amire függőlegesen egymás alá fel voltak írva a magyar ábécé betűi, és a történethez kapcsolódóan kellett szavakat gyűjteniük, lehetőleg minden betűhöz egyet. Ez nem is nagyon eszközigényes, és ha nem is sikerül kész lapot bevinni, vagy óra közben jut eszünkbe, villámgyorsan le lehet gyártani. Talán leginkább össszefoglalásnál jön jól ez a gyakorlat, de lehet máskor is alkalmazni.

🎯 Ugyanennél az anyagrésznél használtam Jónás személyére egy diákok által kitöltendő órarendet. A hétfői napot én csináltam meg előre, hogy értsék a diákok, mit kell csinálniuk. Milyen órákra lehet szüksége Jónásnak? Biztos jól jönne neki egy hajózási ismeretek, könnyűbúvárkodási, kommunikációs óra, mert ezekből gyengén teljesített.

🎯 A következő gyakorlat nehéz, ritkán is szoktam alkalmazni: a filmalámondás. Egy rövid részletet választok egy filmből, hang nélkül lejátszom, majd a diákoknak kell szinkronizálni. Még évekkel ezelőtt a tévében láttam ezt, mikor a Beugró című műsort adták. A filmrészletet nagyon gondosan kell kiválasztani: én a görög irodalom esetében egy küklopszos jelenetet szoktam 2 percben használni, hogy azért egyértelmű legyen a gyerekeknek, hol játszódik a történet, nagyjából mi lehet a téma – és akkor nagyon nem tévedhetnek el… De amikor gyorsan kell egy néma filmjelenethez szöveget kitalálni, az vicces szokott lenni.

🎯 Még egyet emelnék ki Pándiné egyik könyvéből, a „helottok és lomárok” gyakorlatot. A cím két képzeletbeli nép nevéből ered, akiknek nagyon eltérő kultúrájuk és szokásaik vannak. Háborúközeli állapot uralkodik a két ország között, mert a szokásaikkal mindig vérig sértik a másik népet, nem tudván, hogy azokkal óhatatlanul megbántják őket. Két csoportra oszlik az osztály. (Ezt a feladatot csak olyan csoportok esetében lehet megvalósítani, ahol nincsenek többen 14-16 főnél.) Mindkét csoport megkapja, hogy mik a saját népük szokásai, illetve, hogy mi jelent számukra sértést. Aztán választani kell egy-egy követet, és tárgyalni, hogy elkerülhessék a háborút. Ha valamelyik követ nem tudja a tárgyalásokat folytatni, a csoport küldhet helyette másikat. Akkor nyernek, szerencsére mindketten, ha sikerül elkerülni a háborút. Ezt lehet osztályfőnöki órán is játszani, de történelem órán akár a világháborúk tanításánál is meg lehet próbálni, hogy ha ők lettek volna ott, akkor elkerülhető lett volna-e a háború.

***

A gamifikáció kontra oldaláról itt írtunk.