Ethosz-orientált szervezet

írta: Braun József,
a Zöld Kakas Szakgimnáziumot
működtető alapítvány elnöke

2000-2005 között kezdett körvonalazódni, hogy az általunk ma már „atipikus tehetség”-nek nevezett gyerekek köré olyan szervezetet kell építeni, amelyben ők otthon érzik magukat.

Először is, kiket illetünk mi az „atipikus tehetség” fogalommal:

A különös képességek az esetek többségében szó szerint haszon-talanok. Emiatt a környezet ezeket negligálni szokta. Ugyanakkor e haszon-talannak tartott képességekben óriási potenciál rejlik. Elég csak a sikeres startupok különös, különös előélettel rendelkező figuráira gondolnunk – akik az esetek jelentős hányadában nagy ívben „tesznek” környezetük elvárásaira, aggályaira.

Az atipikus tehetség nagyon sok vonatkozásban tér el többségi társaitól. Természetesen kinézetre ugyanolyan ő is, mint többségi társai.

Ám a megtévesztő kinézettel szemben mindegyikük rendelkezik

• valamilyen különös érzékszervekkel, érzékelési képességekkel,
• különös világlátáss(okk)al.

És ezek mind különböznek egymástól!

Itt most csak kettőt emelek ki ezek közül:
– Csak és kizárólag olyan tekintélyeket képes(!)^[1] elismerni és méltányolni, akiknél a tekintély forrása önazonosságuk. Őszinte önazonosságuk, nem megjátszott, nem státusból fakadó, nem társadalmi/gazdasági szerepből stb. fakadó.
– Egyfajta sajátos, csak rá jellemző moralitással születik meg erre a világra – mi ezt a személyes moralitás fogalommal jelöljük.

Ebben a témakörben nagyon fontos különbségtétel a személyes moralitás, de még inkább a személyes ethosz és a szocializációs úton tanulható mása között. Ez utóbbira mi az erkölcs fogalmat használjuk – evvel is hangsúlyozva, hogy ez szocializációs termék. Ahogy szocializációs termékként az erkölcs, úgy a születéssel ebbe a világba hozott személyes ethosz is csak csoportos, közösségi térben képes érvényesülni. Nem túl nehéz olyan gondolatkísérletet végezni, aminek eredményeként megvilágosodik, hogy a személyes ethosz nem szocializációs termék, hanem ő maga szocializációs közeg. Sikeres gondolatkísérlet után a kísérletet végző személy képessé válhat arra, hogy atipikus tehetségek körében maga is határozottan képes legyen látni a különbséget a személyes ethosz és az erkölcs között. (Lásd a honlapon a Diákjaink mondásai cím alatt!)

Mint ahogy többségi társaik esetében tapasztalható, az atipikus tehetségek is a csoportban való létezést preferálják. Míg többségi társaiknál a csoportképződés alapja sok minden lehet, mint pl. hobbi, sport, bandázás, földrajzi közelség stb., az atipikus tehetségek egyfajta egymás számára való kiválasztódás eredményeként képeznek csoportot. Szokták erre mondani, hogy „működik a kémia”. Azok az atipikus tehetségek, akik kiválasztódnak egymás számára így alkotnak működő csoportot – mintegy összeadják személyes ethoszaikat.

Ahogy az atipikus tehetség – az általunk felismert kontextusban – elképzelhetetlen ellenállhatatlan belső késztetés (drive) nélkül, úgy az atipikus tehetségek alkotta csoport (szervezet) is elképzelhetetlen e szervezetet működtető drive, a szervezeti ethosz nélkül.

Az így értelmezett szervezeti ethosz

• csak dinamikusan változó formában képes létezni,
• nincsen sem alapállapota, sem célállapota,
• irányultsága van,
• működtetésének felügyelete a (munka)szervezet legalapvetőbb kulcsfolyamata,
• nem hierarchikusan épülő szervezeti folyamatokat generál, hanem önazonos mintázatok mentén épülőt,
• szervezeti drive-ként, a szervezetet mozgásban tartó hajtóerőként benne van a szervezetben (míg a többi szervezetféleség hajtóereje a szervezeten kívül található meg)…

Ezért beszélünk ethosz-orientált szervezetről.

Nos. Az atipikus tehetségek számára ilyen, minimálisan a jelzett attributumokkal rendelkező (munka)szervezetet kell létrehozni és működtetni. Ebben érzik otthon magukat. És ebből az alapvetésből ennek a szervezetféleségnek még számos sajátosságát le lehet vezetni, meg lehet érteni, be lehet látni és lehet realizálni.

Ha megkíséreljük ezt összevetni a main stream szervezetelméletek által értelmezett szervezetféleségekkel, viszonylag hamar el tudunk jutni a legalapvetőbb különbség megfogalmazásához. T.i. azok kivétel nélkül célra szervezettek, teleologikusak. Amiről mi beszélünk, az értelmezhetetlen teleologikus szervezetként.

Kíséreljük meg meghatározni, hogy mi a célja

• pl. egy állami szervezetnek, egyháznak, katonaságnak, hatóságnak stb.:  arra jutunk, hogy a mindenkori jelen helyzet legitimálása, t.i. a hatalom megtartása.
• pl. egy családi vállalkozásnak, színháznak, multi cégnek, fodrásznak stb.: arra jutunk, hogy a haszon növelése.
• pl. egy amatőr színjátszó csoportnak, induló startup-nak, alternatív iskolának stb.: arra jutunk, hogy nem tudunk olyan célt megfogalmazni, aminek elérése elégedettséggel töltene el, ami elérésére szervezetet lehetne felépíteni.

És érdekes módon, ha megkíséreljük a teleologikusnak értelmezett (munka)szervezeteket irányultság-alapon értelmezni, az működik.

Így egységes értelmezési kontextusban beszélhetünk
– hatalom-orientált szervezetekről,
– haszon-orientált szervezetekről,
– ethosz-orientált szervezetekről.^[2]

És ha már idáig eljutunk, akkor már csak egy kis lépés a (munka)szervezetek jelzett egymásutánját evolúciós folyamatként felismerni. S ezen a ponton megszületik az evolúciós szervezetelmélet, mely szerint a szervezeti evolúció legfiatalabb formációja az ethosz-orientált szervezet.

Adalék még:
– a valóságban nincsen olyan (munka)szervezet, amely ne tartalmazna elemeket mind a 3 szervezetféleségből, ugyanakkor a domináns elem határozza meg az adott szervezet jellegét; ebből az is következik, hogy egy szervezet jellege „menet közben” is változhat,
– a valóságban az ideáltipikus ethosz-orientált szervezetet csak közelíteni lehet, 100%-osan realizálni nem lehet (pl. a személyes moralitás, az azok összegződéseként előálló szervezeti ethosz képtelen – többek között – anyagi forrásként materializálódni, ami nélkül a szervezet működésképtelenné válik stb.),
– az ethosz-orientált jelleggel működő szervezet lényegét veszíti el, ha valami hatás, pl. külső környezeti kényszer formalizálja, szabályozza működését, azaz korlátozza dinamikus változásában,
– az ethosz-orientált jelleggel működő szervezet komoly potenciált jelenthet a formálisan működő hatalom-, illetve haszon-orientált szervezetek számára az időről-időre előálló megújulási kényszerek időszakában…

A Zöld Kakas Program – szervezeteivel együtt – ethosz-orientált jelleggel működő szervezetként tekint magára.

[1] Ki kell emelnünk, hogy nem neveltségen vagy neveletlenségen, nem hajlandóságon múlik az ő ebbéli magatartása. Ez ténylegesen képesség, pontosabban: kép-telenség. Születésével magával hozott és nem szocializált dolog.
[2] Ebből a nézőpontból szemlélve az iskola, mint a közoktatás alapintézménye egyértelműen hatalom-orientált szervezetnek tekintendő. T.i. alapfunkciója a mindenkori regnáló hatalom legitimációja. És ez akkor is igaz, ha az iskola munkatársai szerint az iskola alapfunkciója valamiféle magasztos idea beteljesítése (mint pl. korszerű tudásátadása, a személyiség kibontakoztatásának segítése, karrierépítés stb.).