A Nemzeti Alaptanterv körül – nem túlzás – több mint egy évtizede áll a bál. A politika, ami gyakran tekint az iskolákra valamiféle ideológiai eszközként, egyre határozottabb tartalmi irányokat vár el az iskolától. De kell-e egyáltalán tanterv?
Átadták követeléseiket a felsőoktatási dolgozók Hankó Balázsnak: a felsőoktatásért felelős államtitkár eredetileg nem válaszolt a márciusban postázott levelükre. Ezért most őt látogatták meg követeléseikkel a levél kezdeményezői.
Amit a közpénznyelő elitközpont oktatási vezetője nyilatkozik a gyógy- és fejlesztőpedagógiáról, a szakszolgálatokról, az teljesen értelmetlen – sőt néha pont azzal vádolja a „nyugatot”, ami éppenséggel sokkal inkább a jelenlegi magyar állapotokra jellemző. Interjúnk Gyarmathy Évával és Pilz Olivérrel.
Szakmai napot tartott az Eötvös Loránd Tudományegyetem és az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem, több más, szociális munkásokat képző felsősoktatási intézmény részvételével a Gólyában.
Ha nem beszélsz „szépen”, sőt „helyesen”, rosszabb jegyet kapsz, mint amit érdemelsz. Kevesebb pénzt keresel, mint amennyi járna neked. Nem kapod meg a beosztást, amit kiérdemeltél. A nálad kevésbé képzettet veszik fel az állásba, amire te vagy a legjobb jelölt. A nyelvi diszkrimináció létezik, és köszöni, jól van: gyakorlatilag semmi sem történik azért, hogy legyőzzük, holott nem csak az egyes embereknek, de az egész társadalomnak és a gazdaságnak is súlyos veszteség.
Mit mérnek a jegyek? Szükség van osztályzatokra? Milyen a jó értékelés? Mi a célja? Át lehet-e lépni mélyen bevésődött sémáinkat az értékelés területén? Lehet a gyerekeket jegyek nélkül is motiválni? Mit mér a felvételi? Mennyire pontosak a mérések? Mit jelent a szülő számára, ha a gyereke évvégi jegye hármas történelemből?
A szülők egy része talán nem is tudja, de már a 10-12 éves gyerekek is tömegesen szoknak rá az igen magas nikotintartalmú, jelenleg illegális termékekre. Egyes változataik akár a hagyományos cigaretták nikotintartalmának ötvenszeresét is tartalmazhatják.
A bicskei gyermekotthon áldozatai emberfeletti bátorsággal, hétköznapi fejjel felfoghatatlan megaláztatások dacára, sokadik nekifutásra szereztek érvényt igazuknak – és tragikusan korán eltávozott társuknak. Az ő áldozatukról kellene szóljon a közbeszéd. A társadalomnak most, legalább szimbolikusan, de melléjük kellene állni.