autonómia

Lezárjuk 33 részes riportsorozatunkat, mely nyugtalanító képet körvonalazott a közoktatás rendszerszintű válságáról – és bizakodva várjuk az új fejezetet...

Hová tűnt az a világ, ahol egy tanítót öleléssel vártak a gyerekek, és a szülőkkel való beszélgetés nem fenyegetést, hanem valódi párbeszédet jelentett?

A gyerekek számára az iskola elsősorban nem intézmény, hanem kapcsolatok hálózata: egy közösségi tér, ahol nap mint nap találkoznak önmagukkal, másokkal, és a tanulással.

A Finn Minta Fórum 2025/2026. tanév tavaszi szemeszterének három alkalmas sorozata neves finnországi előadók segítségével járták körül a MI elméletét, gyakorlatát és etikus, környezeti hatásokra is odafigyelő használatát.

A demokrácia törékeny lehetőség, sok macera van vele, mert állandó egyensúlyozást, mérlegelést, felelősséget, vagyis intellektuális és lelki munkát kíván.

A kérdés nem az, hogy szükség van-e a Tanítanék Mozgalomra, hanem az, hogy hogyan, milyen szerepben.

Ma a tanulás öröme helyett a túlélés logikája uralkodik az iskolákban, a valódi tanulás eltűnik a teljesítménykényszer, a szorongás és a kiszámíthatatlanság rétegei alatt...

A Tanítanék már a kezdet kezdetétől igyekezett szolidaritását kifejezni más ágazatok dolgozóiva, elnyomott, megbélyegzett csoportokkal és személyekkel, elesettekkel...

Odafordulás, partnerség és (sokszor megelőlegezett) bizalom nélkül nehéz jó együttműködést kialakítani.

Nem csak az a kérdés, hogy a most felnövő gyerekek mennyire térnek el a korábbiaktól, biztosak lehetünk abban is, hogy újabb pedagógiai kihívást hozó gyerekek fognak érkezni. A közoktatás feladata pedig az, hogy minden gyermeknek olyan nevelést, fejlesztést és képzést biztosítson, amely által optimalizálhatja belső lehetőségeit...