Oktatás

Közel három éve bocsátottak el az állásomból, azóta nem tanítok, most már nem álmodom róla, de mégis rengeteget gondolok az évkezdésre, azokra, akiknek szeptember elsején még mindig becsöngetnek.

Annyira megviselt az egész, hogy elájultam. A diákok kaptak el, mert összeestem a kávésbögrémmel a kezemben.

A szerző 540 folyóiratcikket tekintettem át, melyek között számos olyat talált, mely érdemes a pedagógusok széles körének figyelmére.

Az ítélet egy szerény elégtétel egy nagyobb ügy elvesztése mellett.

A gyerekeknek adott diagnózisok nem a gyerekek problémáját, hanem az oktatási rendszer tehetetlenségét jelzik.

A jelenlegi drogpolitika helyett szakmai alapelveket tudunk kínálni az oktatásban dolgozók számára, illetve a kapcsolódás és együttműködés lehetőségét.

A jogrendszer egyik alapvető célja, hogy igazságos döntéseket hozzon. Ideális esetben az igazságos döntés megegyezik a társadalmi elvárással...

A mesterséges intelligencia használata sok monoton feladatot tud átvenni a pedagógusoktól. Ugyanakkor az MI-től származó válaszokhoz mindig kritikával kell viszonyulni!

Mindig görcsbe rándul a gyomrom, amikor meglátom vagy meghallom a jámborságot és végtelen jóakaratot sugalló „Védjük meg gyermekeinket!” nemzeti szlogent – igazi képmutató, populista jelmondat, egy leegyszerűsített, kontextusából kiszakított felkiáltás, amely egész egyszerűen kispórolja az igazi alternatívákat jelentő háttérmunkát.

Ezt a projektet azoknak az alsós tanítóknak ajánljuk, akik keresik a természetes, egyszerű, mégis mély élményeket.