„A 2016-os magyarországi népszavazás 2016. október 2-án megrendezett országos referendum, amelyen a szavazójogosult magyar állampolgárok arról nyilváníthattak véleményt, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa-e nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését.”
(Wikipédia)
A Tanítanék Mozgalom szavazással kapcsolatos üzenete a 2016. szeptember 30-án megrendezett „Lásd meg az embert!” című demonstráción való részvételük után:
Miért állunk itt mi pedagógusok ezen a rendezvényen? Mi közünk lehet nekünk ehhez az ügyhöz, mint tanároknak? – kérdezik sokan. Nagyon is sok. Talán ez is kiderül mondandónkból.
Középiskolás tanítványaink – többen választópolgárok – közül akadnak, akik megkérdezik: Kikről is szól a vasárnapi szavazás? Migránsokról, bevándorlókról, menekültekről vagy rögtön terroristákról? Ahogy ők, úgy sajnos azt látjuk idősebb honfitársaink sincsenek tisztában-e fogalmakkal. Egyáltalán felmerülnek még bennünk ezek a kérdések? Tudunk még egymástól kérdezni? Vagy merünk még?
A migránsok olyan személyek, akik nem valamilyen közvetlen fenyegetés vagy üldöztetés elől hagyják el országukat, hanem egy jobb élet reményében teszik ezt. Olyan országban szeretnének élni, ahol munkát találhatnak, vagy tanulhatnak, s később – mivel ennek nincs akadálya és veszélye – akár még haza is térhetnek. Ugye ismerős – kísértetiesen hasonlít a helyzetük azon fiataljainkéra, akik több százezren keresik boldogulásukat Londonban, Bécsben és Berlinben.
Azokat a migránsokat, akik hosszabb ideje tartózkodnak a választott országban nevezzük bevándorlóknak. Ide tartoznak pl. azok a külföldről egyetemeinkre érkezett hallgatók, akik ma már orvosként dolgoznak értünk, abban az egészségügyi rendszerben, melyben nélkülük még nagyobb lenne az orvoshiány. Letelepedtek Magyarországon, itt alapítottak családot, s társadalmunk megbecsült, adófizető polgáraivá váltak.
Azokat viszont, akik fegyveres konfliktus vagy üldöztetés miatt kénytelenek elhagyni a hazájukat menekülteknek tekinti a világ. Szíria az ókorban a civilizáció bölcsője volt. Az arab tavasz után, 2011-től ez a föld a felkelők és a kormány közti polgárháborúba süllyedt. A zavaros helyzetet kihasználva előretört az Iszlám Állam és a felkelők között is konfliktusok, belső harcok alakultak ki. A békére vágyó szírek élete veszélybe került saját hazájukban. Az északi frontzóna egyszerűen lakhatatlanná vált, a polgári lakosság éhezik, nincsenek közszolgáltatások.
Az onnan érkezők élete hazájukban egyértelműen veszélyben van. Többségükben ők, és hasonló helyzetben lévő sorstársaik érkeznek mostanság Európába. Tehát menekültek.
Szíria a nemzetközi politika színterévé is vált, hiszen a nagyhatalmak különféle erőket támogatnak. De ez most mindegy is az ügy szempontjából. Mert itt emberek kénytelenek gyerekeikkel együtt több ezer kilométeres útra indulni, hogy elmeneküljenek szülőföldjükről. Menekülnek a városok ostroma, a sem éjjel sem nappal nem szűnő bombázások, a fegyverek, a bevetett mérgesgázok és a nélkülözés elől. Menekítik gyermekeiket, mert a táplálék, és főleg az ivóvíz hiánya elől még bujkálni sem lehet. S egy gyerek nem bírja sokáig víz nélkül…
És ebben a helyzetben a humanitárius segélyszállítmányok sem segítenek, mert még azokat is megtámadják.
Amikor döntünk arról, hogy elmegyünk-e szavazni és ott mit teszünk, akkor ezekkel a tényekkel tisztában vagyunk? Elgondolkodunk ezen vagy csak az agyunkba rágott klisékkel vagyunk képesek válaszolni?
Maga Ferenc pápa sem szégyelli elmondani, hogy ő is migráns családból származik. Szót is emelt, kiállt a menekültek mellett. Ennek ellenére sok, magát kereszténynek valló polgártársunk nem képes a humánumra, a felebaráti szeretetre, s a menekültekre ellenségként, gonosztevőkként tekint. A katolikus egyházfő szerint: „A háború és éhezés elől menekülőket a világot uraló igazságtalan társadalmi-gazdasági rend kényszeríti migrációra.”
És mi – kérdezem tőletek, akár hívők vagytok, akár nem – igazságosak vagyunk, ha a menekülteket mind terroristáknak tekintjük? Nem a rendvédelmi szervek dolga az, hogy ezeket a bűnözőket kiszűrjék a menekültek tömegéből?
A menekültek is emberek – felnőttek, fiatalok és gyerekek –, nem illeti meg őket az a jog, mely kijár minden embertársunknak?
Vannak, akik azt mondják, hogy bár nő a népesség a Földön, de a bölcsesség és a szeretet összmennyisége állandó. Mi magyarok ügyen nem szeretnénk, ha tetteink tényleg ezt a tézist bizonyítanák.
A rendszerváltás előtt minden gondunk, bajunk, nyomorúságunk ellenére azt tartották rólunk, hogy jó kedélyű, barátságos, befogadó nép vagyunk. Most, 25 év után, tényleg ennyire megváltoztunk, ezt akartuk elérni? Már egymásra is gyűlölködünk, oda sem figyelünk a másikra, meg sem akarjuk hallani a véleményét. És mindezzel példát mutatunk gyermekeinknek.
Azt akarjuk, hogy az éppen csak olvasni tudó apróságok lelkébe és agyába mielőbb beívódjon a nagy kék plakátokról, az egymás közötti kommunikációból, a sportközvetítések szüneteiből a gyűlöletkeltés. Oktatási rendszerünkkel azt szeretnénk beléjük plántálni, hogy ne kérdezz, csak tedd, amit mondanak? Hogy ők is úgy bánjanak majd másokkal, vagy idős korunkban velünk, amit mi csinálunk mostanság?
Hová lett a legendás magyar furfangos ész, sőt, hová tettük a józan eszünket? Merjünk újra kérdezni, használjuk az agyunkat és csak azután döntsünk – bármiről is van szó.
Az Európai Unió szerint a menekültválság megoldása csakis közös európai megoldás lehet. Már a határon vissza kellene fordítani azokat, akik nem konfliktuszónából érkeznek. Meg kell cáfolni azt a mítoszt, hogy Európában tejjel-mézzel folyó Kánaán van és helyette az igazi európai lehetőségeket kell bemutatni.
Európa szívében élünk, az unió tagjai vagyunk. Ennek vannak előnyei és járnak vele kötelezettségek is. Együtt kell tudnunk élnünk ebben a sokszínű világban!
Október 2-án ne csak a világnak, de magunknak is mutassuk meg, hogy MI nem változtunk, a magyarok barátságos, elfogadó és együttműködni képes emberek.
