Palkovics László és a vitakészség, az ígéretek betartása, meg a felelősségvállalás (2016 ősze)

Palkovics László 2016 tavaszán – a megmozdulások hatására leváltott Czunyiné Bertalan Judit helyett újonnan kinevezett köznevelésért felelős államtitkárként – gyors és hathatós változásokat ígért. (Pl. már az új tanévre, azaz fél éven belül(!) új NAT-ot, ami garantáltan lehetetlen vállalás…)

Ősszel ezek teljes hiánya miatt a Tanítanék először nyilvános vitára hívta az államtitkárt:

Miután a vita nem valósult meg (ahogyan az ígéretek sem lettek betartva) lemondásra szólítottuk fel Palkovicsot.

Elég az oktatás szétveréséből!

Elég volt Palkovics Lászlóból, elég az oktatás szétveréséből!

A Tanítanék Mozgalom 2016. október 20-án nyílt vitára hívta Palkovics Lászlót, a közoktatásért is felelős államtitkárt, mivel azt gondoljuk, személyesen felelős a kormánynak a közoktatás területén végrehajtott ámokfutásáért, illetve az azt elkendőzni hivatott hazug sikerpropagandára épülő kormányzati kommunikációért. Meggyőződésünk, hogy Palkovics László államtitkár elsősorban nem a főnökeinek, hanem nekünk, magyar állampolgároknak, tanulóknak, szülőknek, iskolai dolgozóknak tartozik elszámolással.

A nyílt vita megszervezését célzó egyeztetések megkezdésére október 21-én 10 napot adtunk az államtitkárságnak, ez a 10 nap október 31-én lejárt.

Palkovics László nem válaszolt megkeresésünkre, ismét nem volt hajlandó meghallani azok szavát, akiknek az adójából kapja a fizetését, s akik a terepen dolgozva, az iskolákat használva nap mint nap tapasztalhatják mindazt a kárt, amit a jelenlegi oktatásirányítás okozott nekik. Annak ellenére nem reagált, hogy a miskolci szakszervezeti vezetők, KT-képviselők és a Tanítanék felszólítására rengetegen küldték el neki a nyílt vitát követelő levelünket.

Palkovics László ismét kitért az oktatás valódi szereplőivel folytatandó vita elől, pedig lenne mivel szembesülnie, hiszen a közoktatásban kialakult válsághelyzet tovább mélyül, és az általa is sulykolt szemfényvesztő és üres sikerpropaganda állításai nem felelnek meg az iskolák napi valóságának.

Nem csökkentek a tanulók terhei sem az általános-, sem a középiskolában, egy-egy diák akár napi 8-10 órát is bent tölt az oktatási intézményben. A gyerekkorukat nem lehet később bepótolni!

A szakképzésbe került tanulók százezreit kényszerpályára állították, elvágva legtöbbjüktől a szakmaváltás és a nem szakirányú továbbtanulás lehetőségét. A szakmai érveket a döntés meghozatalakor felülírta a Parragh László vezette iparkamara véleménye.

Nem csökkentek a tanári terhek sem, egyes tanári csoportokat pedig csúnyán átvágtak: nagyon sokan megalázó helyzetbe kerültek a nyugdíj előtt álló pedagógusok közül, az osztályfőnökök és munkaközösség vezetők látszatkedvezményeket kaptak. Kár, hogy semelyikük nem érzi, hogy bármi is történt volna. A pedagógusok érdekvédelmében dolgozók órakedvezményét ellehetetlenítették: ha már ők kényelmetlenek az oktatásirányítás számára, legyen nekik is még kényelmetlenebb!

A nevelési és oktatási munkát segítő kollégák és az iskolák technikai dolgozói továbbra is vérlázítóan alacsony bérért végzik a munkájukat, a számukra beígért januári bérrendezés is csupán szemfényvesztés!

Az iskolák autonómiája megszűnt, az igazgatók jogkörei jottányit sem nőttek. Nincs szabad tankönyvválasztás, a tanodák és az alapítványi szakképző intézmények kivégzése megkezdődött.

Az 58 kicsi KLIK egyfajta lopakodó visszarendezéssel próbálja konzerválni az elhibázott központosítást.

Mindezek a problémák, illetve a rendszerszintű változtatások elmaradása végső soron a gyermekeink és az országunk jövőjét veszélyeztetik!

Ebből elég volt! Elég a sunnyogásból, az áligazságokból, a szemfényvesztésből!

Az az állami hivatalnok, aki hatalmi gőgből vagy félelemből kitér a vita elől, aki nem hajlandó meghallani az általa felügyelt területről érkező vészjelzéseket, nem alkalmas pozíciója betöltésére. Jobban teszi tehát, ha veszi a kalapját, és lemond. Ha ezt nem teszi meg önként, akkor arra kérjük a tanulók, a szülők és a pedagógusok sokaságát, hogy minden lehetséges eszközzel harcoljanak elmozdítása érdekében.

Vitameghívásunk csak egy állomása volt annak a folyamatnak, mely során tudatosítjuk a társadalom mind szélesebb rétegeiben, hogy az oktatásügyi krízisnek személyes felelősei vannak. Mert, hogy oktatásügyi krízis van, az lassan már mindenki előtt világos. Ha a politikusok nem hajlandóak meghajolni a szakmai érvek előtt, a társadalmi nyomás hatására előbb-utóbb kénytelenek lesznek! A víz az úr!

Nincs több időnk! Az oktatás mindannyiunké, a mi gyermekeink jövője a tét! Elég volt az oktatás butításából!

Budapest, 2016. november 2.

Sulyok Blanka, Törley Katalin, Pilz Olivér
A Tanítanék Mozgalom képviselői

Ezen véleményünk alátámasztására – „telematricáztuk” az Emberi Erőforrások Minisztériumát: