Mennyire lenne komfortos Önnek, ha roma származású munkatárssal kellene napi kapcsolatban lennie?

A diszkrimináció, a rasszizmus és az előítéletesség mérése nehéz feladat, kifejezetten akkor, ha szeretnénk valamilyen beavatkozással az attitűdökre hatást gyakorolni, és ennek hatékonyságáról is beszámolnánk. Sokféle megközelítés létezik, hogy milyen eszközökkel, milyen kontextusban lehet elérni a legnagyobb változást. Nem mindegy például, hogy egy adott országban mekkora arányban van jelen az adott kisebbség, a hétköznapokban milyen gyakran és milyen szituációban találkoznak a többségi társadalom és a kisebbségi csoport tagjai, milyen az adott csoporttal szembeni politikai klíma, milyen történeti előzményei vannak a viszonyulásnak.

Az Európai Unió rendszeresen vizsgálja az előítéletességet a különböző nemzeti és etnikai kisebbségekkel szemben. Az Eurobarométer 2023-as adatfelvétele alapján készült riportból világosan kirajzolódik, hogy Magyarországon az emberek úgy érzik, hogy a diszkrimináció a roma¹ lakossággal szemben a legelterjedtebb, valamint velük szemben a legnagyobb az ellenérzés a magas politikai pozíciók betöltése és a mindennapi munkakapcsolat esetén. Ha gyermekeik szerelmi kapcsolatáról van szó, akkor a magyar szülők számára csak a transznemű és az interszexuális személyekkel kialakított párkapcsolat lenne kényelmetlenebb a roma származású társnál.

A roma emberekkel kapcsolatos előítéleteket sok társadalomtudós vizsgálta már nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában. Ők alkotják Európa legnagyobb etnikai kisebbségét, továbbá a roma népesség 80%-a a szegénységi küszöb alatt él. Kende Anna és szerzőtársai² cikkükben metanalízissel³ és másodelemzéssel⁴ vizsgálták a korábbi évek tudományos eredményeit. A romaellenességnek a szerzők szerint speciális jellemzői vannak, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. A következőkben a legfontosabb különbségtételeket, valamint az eredmények fő üzenetét emeljük ki. Szinte ténykérdésként szokás kezelni, hogy akik többet találkoznak roma emberekkel a mindennapjaik során, vagy a baráti körükben is vannak roma emberek (de ők maguk nem tartoznak ehhez a csoporthoz) kevésbé előítéletesek és kevésbé hajlamosak a diszkriminációra. Lássuk, hogy alátámasztható-e mindez tudományos eredményekkel!

Európában a nyugati, iskolázott, iparosodott, gazdag és demokratikus országokban az előítéletesség morálisan elfogadhatatlan, így a diszkrimináció inkább a többségi társadalom normáinak előtérbe helyezésével jelenik meg, mintsem a nyilvános gyakorlatokban. A második világháború tapasztalatai után az etnikai és faji megkülönböztetés elfogadhatatlanná vált a többségi társadalom szemében, így az emberek nem szeretnék, ha ezt a címkét magukon kellene viselniük. Azokban az országokban, ahol a roma népességről való lemondás a közösen alkotott valóság szerves részévé válik, ez a visszatartó erő kevésbé fejti ki a hatását. Több országban, köztük Magyarországon is az elmúlt évtizedekben megjelentek nyíltan rasszista politikai szereplők, akik a tevékenységük során legitimizálják a romák morális közösségből⁵ való kiszorítását, ami megágyaz az aggresszív cselekedeteknek. A romaellenesség emellett különféle konfliktusok percepciójára is épül. A roma népesség deprivált helyzete egyrészről a jóléti ellátórendszer terheként kereteződik, a számukra nyújtott “túl sok” juttatás elveszi a lehetőséget, hogy az állam más csoportokat is támogasson. A gazdaságilag gyengébb teljesítményű országokban a relatív depriváció ilyen módon ágyaz meg a diszkriminációnak. Mindemellett a roma emberek történelmi sérelmei reflektálatlanok maradtak. A roma népesség történelmileg marginalizált. A második világháború során elszenvedett veszteségeik nem köztudottak. Az asszimilációs törekvésekben jelen vannak a strukturális elnyomás különböző formái. Az ilyen politikai klíma elsősorban az egyéni társadalmi mobilitásnak ad teret. A roma népesség kérdése gyakran összemosódik a szegénység kérdésével, az osztályhelyzet tematizálása felülírja a kulturális autonómia kérdését. Gyakran, amikor roma emberekre gondolnak, egy szegénységben élő, aluliskolázott roma ember képe jelenik meg.

Az előítéletesség csökkentéséhez a szociálpszichológiában két irányból közelítenek. Egyrészről az együttérzés növelésére fektetik a hangsúlyt, a másik szempont pedig az érintett csoporttal kapcsolatos ismeretek elmélyítése. Érdemes kiemelni, hogy ha egy beavatkozás eredményeképpen alacsony kompetenciaszinthez magas együttérzés párosul az megágyaz a sajnálatnak és a paternalisztikus attitűdöknek. A kutatók 169 darab, 14 különböző nyelven írt kutatást vettettek össze 18 országból 2022-ig bezárólag. Szisztematikus elemzésük alapján valóban elmondható, hogy azokra a többségi társadalomhoz tartozó emberekre jellemző alacsonyabb mértékű romaellenesség, akik többször érintkeznek roma emberekkel vagy vannak roma barátaik. Az egyenlőbb társadalmakban a találkozások számának nagyobb hatása van a romaellenesség csökkenésére, mint az egyenlőtlen társadalmakban. Azokban az országokban, ahol magasabb a roma népesség aránya, magasabb azoknak az aránya is, akiknek van roma barátja. Ugyanakkor a romákkal szembeni előítéletesség is azokban az országokban magasabb, ahol magasabb a romák aránya. Egyéni szinten, ahol negatívabb a közhangulat a roma népességgel kapcsolatban, a roma-nem roma barátság nagyobb szerepet játszik az egyéni előítéletesség mértékének alakulásában. A romaellenes attitűd csökkenése azonban nem jár egyértelműen együtt a romapárti hozzáállással.

Sok állítás evidenciának tűnhet, azonban érdemes egy pillanatra megállnunk és végiggondolni a saját tapasztalatainkat. Volt az óvodában, általános iskolában, középiskolában vagy az egyetemen roma csoporttársunk? Ha nem volt, vajon azért mert nem is jelentős a roma népesség az adott környéken, vagy pont ők nem szerettek volna azokba az intézménybe járni, vagy volt egy mindenki által elkerülni kívánt intézmény a környéken? Ha voltak roma csoporttársaink, akkor érte-e őket bármilyen hátrányos megkülönböztetés, kiállt-e mellettük valaki, amikor segítségre lett volna szükségük? Ha úgy érezzük, hogy soha nem voltunk diszkriminatívak, akkor gondolkodjunk el azon, hogy bizonyos cselekdeteink hiánya nem volt-e burkoltan és tudatlanul hasonlóan diszkriminatív, mint amiket elkerülni próbáltunk! Reflektáljunk saját szokásainkra és cselekedeteinkre, vegyük észre az evidenciákat, nézzünk utána a tényeknek, tájékozódjunk és vessük össze a megszerzett információkat a mindennapi gyakorlattal!

1 Nem minden cigány ember vallja magát romának, azonban a cigány kifejezés a közbeszédben gyakran negatív jelentéstartalommal párosul, ennek elkerülése érdekében a jelenleg semlegesebb roma kifejezést használom a cikk egészében.
2 Anna Kende, Boglárka Nyúl, Márton Hadarics, Cristina Carmona-López, Patricia Ciordaş, Valeria De Cristofaro, Theofilos Gkinopoulos, İklim Keleşoğlu, József Pántya, Xenia Daniela Poslon, Shpend Voca & Barbara Lášticová (2025) Addressing anti-Gypsyism with context-dependent psychological tools: Research review, meta-analysis and secondary analysis of prejudice against the Roma, European Review of Social Psychology, 36:1, 115-161, DOI: 10.1080/10463283.2024.2362123
3 A metaanalízis egy szisztematikus irodalom elemzésre alapuló statisztikai analízis, amely több tudományos tanulmány eredményeit veti össze, amelyek ugyanazt a kérdést vizsgálták. Legfőbb előnye, hogy több elérhető adattal számol, így az egyes vizsgálatok hibáit képes lehet kiszűrni.
4 Másodelemzésnek tekinthető minden olyan empirikus elemzés, ami nem elsődlegesen az adott kutatáshoz készült adatokat használ fel. A szerzők ebben a cikkben az Eurobarometer adatait használták fel a kutatásukhoz.
5 Egy morális közösségen belül hasonló társadalmi normák szabályozzák a jó és a rossz kérdését. Ha valaki nem tartozik ehhez a morális közösséghez, kirekesztik onnan, akkor vele szemben más szabályrendszerek szerint lehet viselkedni (például, ami a közösségen belül ártó szándéknak tekinthető az azon kívül mással szemben elkövethetővé válik).