április 30. A végzősök utolsó tanítási napja
május 1-4. Hosszú hétvége (munka ünnepe)
május 5-23. Írásbeli érettségik
május 5-9. Digitális munkarend a középiskolákban
A Tanítanék Mozgalom hírfelülete
április 30. A végzősök utolsó tanítási napja
május 1-4. Hosszú hétvége (munka ünnepe)
május 5-23. Írásbeli érettségik
május 5-9. Digitális munkarend a középiskolákban
A Tanítanék Mozgalom hírfelülete
április 30. A végzősök utolsó tanítási napja
május 1-4. Hosszú hétvége (munka ünnepe)
május 5-23. Írásbeli érettségik
május 5-9. Digitális munkarend a középiskolákban
Az eredetileg február 1-jére meghirdetett tüntetés időpontját az ónos esőre figyelmeztető előrejelzések miatt változtattuk meg február 5-re. Így viszont Törley Kata és Pilz Olivér lényegében a repülőtérről érkezett a színpadra, mert egy nemzetközi konferencián vettek részt, ahol civil szervezetek mutatkoztak be és osztották meg egymással a tapasztalataikat, tudásukat.
A Tanítanék meghívására számos civil szervezet képviselője lépett fel a színpadra – kifejezve szolidaritásukat egymás felé. Ebben az időszakban kezdődött el ugyanis a kritikus civil szervezetek ellehetetlenítését célzó kormányzati hadjárat.
Civilek vagyunk, és büszkék vagyunk rá
A civilek rengeteget tesznek a társadalomért. Másokért, és ezáltal önmagukért is. Az országot nem lehet „társadalomra” és „civilekre” felosztani. A társadalom mi vagyunk!
Mindannyian civilek vagyunk: magánszemélyek, de sokan civil szervezetek aktivistái is egyben. Önként, a szabadidőnkben. Mi vagyunk, akik kabátot viszünk a fagyoskodó hajléktalan embereknek, akik kutyát sétáltatunk az állatmenhelyen, fizetésünkből adakozunk a rászorulóknak, segítjük a hátrányos helyzetű gyerekek tanítását, nevelését, cipős dobozokba ajándékokat gyűjtünk az ünnepekkor, és zsákokat hordunk árvíz idején. Mi vagyunk azok is, akik elmondják a problémákat, sőt, akik megoldásokat keresnek. Ha nem lennénk, akkor mindez az államra maradna, s nem biztos, hogy minden úgy és oda jutna, ahová szeretnénk. Volna-e rá pénz? Közpénz, ami ugye az adófizetőké, de gyakran úgy tűnik, hogy mégsem az! Az állam önmagától meghallaná-e a jajszókat? Egyáltalán, meg akarja hallani, meg akarja oldani a gondokat? Mindennapi tapasztalataink alapján kormányzati szinten nincs fül, ami hallana, nincs szív, ami együtt érezne, és nincs értelem, mely a józan érveket figyelembe venné.
És ebbe a vákuumba robbant be az a hír, miszerint a civileket „el kell takarítani”, mert azok „nem szakmai kérdésekkel foglalkoznak”, mert azok „aláássák a politikai elit munkáját”, meg egyébként is, a civil aktivisták Soros-bérencek. Ezt állítja Németh Szilárd.
Hogy nem szakmai kérdés az, ha egy történelemtanár (pontosabban, azok szervezete!) azt állítja, hogy nem jó az új történelematlasz.
Hogy nem szakmai kérdés az a vélemény a tanárok és szülők részéről, hogy baj van az oktatással.
Hogy nem szakmai kérdés az, ha az ápolónők jelzik az egészségügy drámai helyzetét.
Hogy nem szakmai kérdés a szociális gondozó vészjelzése, hogy emberek halnak meg az utcákon.
És a sor még folytatható…
Mindezek a kérdések akkor nem szakmai kérdések, ha ellene mennek a kormánypropagandának – állítja a rezsibiztos! Aki el meri mondani a véleményét, az mind áruló, akit irtani kell!
Ez nem más, mint tudatos kormányzati technika: megbélyegezni, támadni, kiiktatni – még akkor is, ha maga a vádló is tudja, hogy a vádak nem igazak. De ha már ez sem számít, akkor hová lesznek életünk fogódzói, melyek átsegítenek a mindennapokon?
Minden eddiginél súlyosabb veszély fenyegeti a civil szférát, mely az utolsó, ami még betöltheti a fékek és ellensúlyok szerepét. Márpedig fékek és ellensúlyok nélkül nem létezik demokrácia.
Egy ilyen kibillent világban, amikor a kormány mindent megtesz azért, hogy felrúgja a játékszabályokat, és eltörölje az elégedetlen hangokat, a civileknek – nekünk, mindenkinek, aki még hisz az igazságban – felértékelődik a szerepe. Mi vagyunk a kontroll, a gát, ezért félnek tőlünk, ezért akarnak a legaljasabb eszközökkel megsemmisíteni minket.
Történelmi pillanat ez, mert most nincs értelmezhető ellenzék, ami cselekedne, már elvesztettük a sajtót, a nyilvánosság erejét, és ha még elvesztjük a civil szférát is, ami tevékenyen tudott ellenállni, akkor semmi sem állíthatja meg az ország bukását.
Nincs hová hátrálni, most kell megmutatnunk, hogy minket nem lehet olyan egyszerűen eltakarítani. De ehhez az kell, hogy együtt mozduljunk. Mi, a civil szféra. Két eset lehetséges: vagy önként sétálunk együtt a vágóhídra, vagy közösen kezdünk harcba. De ehhez meg kell mutatnunk, hogy erőt képviselünk, és azt is, hogy megvédjük egymást. Össze kell zárnunk, össze kell kapaszkodnunk, egyenként ugyanis le fognak minket vadászni. Az országunk, a jövőnk, a gyermekeink jövője a tét, nem kevesebb!
Aki szeretné kifejezni szolidaritását a civilekkel, aláírásával támogassa a Történelemtanárok Egyletének petícióját a szabad tankönyvválasztásért!
Akinek fontos a szabadság és az igazság, aki felelősséget érez az ország jövőjéért és a demokráciáért, vegyen részt február 1-jén1 a Tanítanék Mozgalom által szervezett demonstráción! Szeretnénk, ha tudnátok: ez a Civilek Napja Magyarországon. A mi napunk, amikor megmutathatjuk, hogy kik vagyunk, és miért, de legfőképpen, hogy mi ellen küzdünk. Mutassuk meg együtt, hogy milyen országban akarunk élni!
A rendezvény beharangozója: https://www.facebook.com/watch/?v=1644231285873514
A színpadi események és a szereplők:
A tüntetésről készült felvétel: https://www.youtube.com/watch?v=mJC1r2AZBlc
Sajtóbeszámolók:
https://444.hu/2017/02/05/megkezdodott-a-tanitanek-mozgalom-tuntetese
https://24.hu/kozelet/2017/02/05/szazak-alltak-ki-a-civilek-mellett-a-kossuth-teren
A tüntetés ikonikus pillanata – melyről elhíresült az esemény – külön cikket is „megérdemelt”: egy élő szamár jelent meg a színpadon:
https://24.hu/kozelet/2017/02/05/szamarnak-magyaraztak-a-tuntetok-a-kormany-helyett
A Tanítanék Mozgalom hírfelülete