írta: Derdák Tibor a miskolci Dr. Ámbédkar Technikum igazgatója és Orsós János Waldorf pedagógus, a Dr. Ámbédkar Iskola alapítója, a Dzsaj Bhím Buddhista Közösség elnöke
Európában mindenki tudja, hogy a romák őshazája India. Az ötödikes és kilencedikes történelemkönyvekből ezt mára kiradírozta az oktatásirányítás, ott már csak magyaroknak és hunoknak maradt hely. A köztudomás azonban számontartja a romák eredetét, így az indiai származásról minden gyerek hallott. Az Európába érkező indiaiak viszont általában meglepődnek, amikor romákkal találkoznak, és az arcvonásaikban felismerik a nyilvánvaló hasonlóságot. Hát még, amikor meghallják a romákat beszélni: pl. „jekh, duj, trin, stár, pándzs” – ezek például a számok egytől ötig cigány nyelven. Hindiül: „ék, dó, tín, csár, páncs”. A rokonság nagyon közeli.
Az elmúlt években Miskolcon új okunk is lett az évezredes rokoni kapcsolat ápolására. Az Indiai kormány mellett működő ICCR (Kulturális Kapcsolatok Tanácsa) egy bronz szobrot adományozott a városban működő roma nemzetiségi középiskolát fenntartó Dzsaj Bhím Buddhista Közösségnek. A talapzaton hindi, angol, cigány és magyar nyelven olvasható Dr. Ámbédkar legfontosabb üzenete: „Taníttass, lelkesíts, szervezkedj!”. Dr. Ámbédkar szobra hamar zarándokhellyé vált, ahová messzi földről jönnek az indiaiak csokrokkal, virágfüzérekkel. A budapesti Indiai Nagykövetség idén e szobor melletti parkban rendezi a Jóga világnapja miskolci eseményét.
Orsós János a miskolci Ámbédkar szobornál
India és a Nyugat-Európában élő nagy létszámú indiai közösségek áprilisban Dr. Ámbédkar születésének évfordulóját ünneplik. Ebből az alkalomból két városba is kaptunk meghívást idén: Frankfurtba és Hágába. Mind a két helyen igazi indiai buli volt, buddhista szerzetesek, turbános szikhek, indiai finomságok, gyönyörű indiai ruhák, ősi indiai és modern bollywoodi táncok. A résztvevők számára ez az év legnagyobb eseménye. A külvilág azonban erről mit sem tud: fehérek, hollandok, németek nem voltak az eseményen. Dr. Ámbédkar az európaiak számára még jószerével ismeretlen.
Ünnepi táncok
Magyarország most alighanem beelőzi a művelt Nyugatot. Itt legalább két társadalmi kör: az újságolvasó nagyközönség egyfelől, és a borsodi roma fiatalok másfelől, pontosan tudják, kit ünnepelnek az indiaiak. Borsodban immár 18 éve sikeresen működik a Dr. Ámbédkar Gimnázium. Ezért olyan büszkék az indiaiak, hogy miskolci vendégek emelik az évfordulós esemény fényét.
A következő esztendőben azonban sokkal többen fognak tudomást szerezni Ámbédkarról Magyarországon. Dr. Bhím R. Ámbédkar ugyanis nemcsak arról beszélt, hogy „Taníttass!”, azt is a lelkünkre kötötte, hogy „lelkesíts és szervezkedj!”. Ennek pedig most jött el az ideje.
A világ nagy demokráciái Indiától Amerikáig és Japántól Dél-Afrikáig a XX. század közepétől fogva néhány évtized alatt felszámolták az elnyomott etnikai csoportok elkülönítését. A világ legnagyobb ilyen társadalmi csoportja az indiai érinthetetleneké, vagy ahogy ma illik nevezni őket a dalitoké. Évezredes vallási hiedelmek szentesítették, hogy a dalitok a faluvégi putritelepeken lakjanak, és ne járjanak iskolába. Ámbédkar maga is dalit származású volt. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 1947-ben Dr. Ámbédkarra bízta az alkotmány megszövegezését. Mintha Magyarországon egy cigány szakember írná az ország alkotmányát. El sem tudjuk képzelni.
Az indiai függetlenségi mozgalom egyik fényes napja volt, amikor 1932-ben Ámbédkar meglátogatta Gandhit a punéi börtön sötét zárkájában, és megegyezett vele, hogy a független Indiában a dalitok képviselői helyet kapnak az önkormányzatokban és a parlamentben, mégpedig lakossági arányuknak megfelelő számban. A megegyezésben arról sem feledkeztek meg, hogy a létrejövő indiai demokrácia a dalit fiatalok megfelelő iskoláztatásához szükséges állami intézkedéseket is meg fogja tenni.
AJai Bhim indiai dalit buddhista köszönés szó szerinti jelentése: “Győzzön Bhím” (azaz Ámbédkar)
A magyar demokratikus kísérlet 35 éve adós egy ilyen elhatározással. 35 év. Ennyi idő más országokban elegendő volt a tömeges szegregáció és a diszkrimináció felszámolására. Az USA-ban például Martin Luther King és Obama között épp 35 esztendő telt el. Az amerikai feketék elkülönítését néhány évtized alatt meg lehetett szüntetni. A gimnáziumok és egyetemek kapuit néhány évtized alatt meg lehet nyitni a kirekesztettek előtt. Az iskolák demokratizálása révén a döntéshozás legmagasabb pozícióit is meg lehet nyitni néhány évtized alatt az elnyomottak előtt. Ez történt Amerikában, ez történt Indiában, Japánban, Ausztráliában, Új Zélandon, Dél-Afrikában.
1990 óta mi is felszámolhattuk volna a romák társadalmon kívüli állapotát, de ez elmaradt. A romák maradtak a falu szélén. Az ő szavazatukat a pártok közmunkában és krumpliban számolják. Számukra nincs demokratikus ajánlat. Márpedig ha egy társadalmi csoport számára színjáték a demokrácia, akkor másoknak is ugyanabban a színjátékban osztanak szerepet. Ne csodálkozzunk azon, ha a demokratikus kísérlet minden más tekintetben is vakvágányra futott. Olyan nincs sehol a világon, hogy a társadalom 90%-a demokráciában él, 10%-a pedig ki van zárva az érettségi és a diploma lehetőségéből, s így a döntéshozásból is. A magyar demokrácia kisiklott vonata csak úgy fordítható egyenesbe, ha a magyar gimnáziumok és egyetemek megnyitják a kapuikat a cigány fiatalok előtt, és az állam döntéshozói között lakossági arányuknak megfelelő számban megjelenhetnek köztiszteletben álló roma személyiségek.
A Dr. Ámbédkart ünneplő miskolci gimnazisták és Derdák Tibor
Indiában a Dr. Ámbédkar által megírt alkotmány csodát tett. India a fejlődő világ egyetlen országa, amely függetlensége kivívása óta folyamatosan demokrácia. Az indiai alkotmány gránit szilárdsága egyebek között annak köszönhető, hogy állami feladattá tette az előítéletek és az elkülönítés elleni fellépést. Erre különösen büszkék az Európában élő indiai közösségek. Ezt a büszkeséget tapasztaltuk meg idén áprilisban Frankfurtban és Hágában. Ezért vagyunk mi is büszkék a miskolci Dr. Ámbédkar szoborra.
A jövő évben, az új magyar alkotmány megírásakor sokat fogunk hallani Dr. Ámbédkarról…
