Taigetosz törvény – 2017. május-június

2017. május 30-án módosították a köznevelési törvényt:

Taigetosz a horizonton

Módosította a köznevelési törvényt a kormány. Fű alatt, titokban. Ismét egy lépés az embertelenségből a még nagyobb embertelenség felé. Beterjesztője Balog Zoltán, emberminiszter, demokrata, keresztény, református lelkész… Nem tudtuk, mikor fognak szavazni róla. Nem lehetett megtalálni az országgyűlés honlapján. Aztán tegnap egyszer csak megszavazták. Mondhatni lopva.

Az ember sokszor azt érzi, hogy minek. Minek szólni bármit is – hiszen nincs fül, aki hallaná, nincs szem, aki látná, nincs szív, aki átérezné a problémákat.

És mégis, amíg a ninivei hatalmak még ezt egyáltalán engedik, szólnunk kell. Nem tehetünk mást.

A képviselők tehát megszavazták – már aki nem a strand hűvösét választotta egy ilyen forró, nyári napon. Talán azt sem tudták, miről szavaznak. Egy gombnyomás és kész. Gondolkodás nélkül – úgy, ahogy megmondják, felülről. Miért is gondolkodnának? Az veszélyes. Ha esetleg az ő gyermekük érintett lesz, mert mondjuk diszlexiásnak születik, majd átmentik egy drága alapítványi iskolába. Bár megteszik ezt anélkül is, hogy a gyereknek problémája lenne. Miért ne tennék? Köztudott, hogy a magyar közoktatás állapota siralmas. Még azoknak a gyerekeknek is árt, akik nincsenek megverve valamilyen tanulási problémával.

Mert most elsősorban a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyerekekről van szó, őket érinti a módosítás a legsúlyosabban. Ők a BTMN-esek, és egyre többen vannak. Szaporodó számuk súlyos tünet – az emberektől, az emberségtől és a valóságtól egyre távolabb sodródó iskolarendszer tünete, ahol egyre kevesebb idő jut azokra, akikért az iskola elvileg létezik. A gyerekekre. Ők azok a gyerekek, akiknek eddig járt a részleges vagy akár a teljes felmentés bizonyos tantárgyakból, és meghatározott óraszámú fejlesztés. Ebből a második, törvényben garantált kitétel általában nem teljesült, tekintve, hogy kevés a gyógypedagógus. Mi a megoldás? Nem, nem az, hogy megfelelő munkakörülményekkel arra ösztönöznék a szakmát, hogy válasszák minél többen ezt az egyébként nagyon szép és nagyon fontos pályát. Vagy legalább bővítsék a felsőoktatásban a felvehető keretszámot. Nem, nem az, hogy forrást fordítsanak a gyermekvédelemre, hiszen a tanulási problémák gyakran családi problémákkal is szorosan összefüggenek.

Nem – inkább elveszik még a felmentések lehetőségét is! Most már nem csak arról van szó, hogy nem fáj nekik az, ami másnak nagyon. Már az is fáj nekik, ha egy gyereknek, akinek amúgy is fáj sok minden, egy kis könnyebbsége lehet. Mert a felmentés bizony sokszor életmentő. Megóv a kudarctól, a bukástól. Megóv a „lemorzsolódástól”. Hát, már akit. De vannak, akiket igen. És mindenki számít. Mindenki! Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy heti 25-26 tanóra, 100-200 tanítvány, heti 200 beadott írásbeli munka és 100 regisztrálandó érdemjegy és hiányzás mellett a pedagógusok képesek érdemben differenciálni?

„Nem, nem kell felmentés, mert azzal a gyerekek visszaélnek” – szól a „szakmai indoklás”. Valóban? Visszaélnek? A gyerekek élnek vissza? Ők adnak esetleg jogosulatlan felmentést önmaguknak? Készült erről bármiféle tanulmány? Senki nem látta. Van bizonyíték? Senki nem hallott róla. És milyen alapon alázzák így meg a szakértői bizottságokat? Hiszen felmentést eddig is csak az ő vizsgálataik és szakvéleményük alapján kaphatott egy diák. Mely során a szülő, a tanárok és a nevelési tanácsadók összehangolt együttműködésére is szükség volt.

Az emberek keresztyén szolgája szerint a felmentések megvonása majd motivál a jobb tanulásra. Mintha a vak jobban látna, ha egy kicsit megerőlteti magát…

Tartalmaz a módosítás egyebet is. Tovább szűkítik az oktatási jogok biztosának lehetőségeit – ami az elmúlt évek fényében több mint abszurd. Gyógypedagógusok feladatait pedig elvégezhetik olyanok is, akiknek nincs meg a megfelelő képesítésük. Ja, hát igen. Ha nincs elég orvos, műtsön az ápolónő, harmadik műszakban. És egyéb területeken is lehetséges lesz a képesítés nélküli pedagógusok alkalmazása. Úgy látszik, a pedagógus életpálya mégsem hasít annyira. Akkor hogy is lesz ez? Az egyik tanár több száz oldalas portfólióval szenved, hogy érvényesítse az amúgy már megszerzett diplomáját – miközben valaki a másik teremben épp végzettség nélkül tartja az órát?

Balog Zoltán, emberminiszter – az emberek szolgája. Demokrata. Nyájának pásztora. Keresztyén lelkész.

Szokott vajon tükörbe nézni? Szokott magába nézni? Talál önmagának felmentést? Tényleg talál? Nem lehet, hogy visszaél a szavakkal: keresztény, demokrata, miniszter?

A köztársasági elnöknek címzett nyílt levélben 34 csatlakozó szakmai és civil szervezettel együtt arra kértük Áder Jánost, hogy ne írja alá az országgyűlés által május 30-án megszavazott, az oktatás szabályozására vonatkozó, a sajtóban „Taigetosz-törvényként” elhíresült törvénymódosítást:

Tisztelt Elnök Úr!

A Magyar Országgyűlés május 30-án csendben megszavazta Az oktatás szabályozására vonatkozó és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló, Balog Zoltán miniszter által benyújtott, a sajtóban és szakmai, illetve érintetti körökben Taigetosz-törvénynek nevezett javaslatcsomagot.

Az elfogadott törvénymódosítások több pontját élesen bírálta a szakmai közvélemény, illetve az érintett érdekképviseleti szervezetek, a törvényhozási folyamat során azonban e véleményeket nem vették figyelembe. Ilyen kifogásolt pont többek között az, hogy lehetőség nyílik az iskolákban képesítés nélküli pedagógusok foglalkoztatására, illetve, hogy enyhe és középsúlyos értelmi sérült fiatalok számára bizonyos tárgyakat gyógypedagógiai végzettséggel nem rendelkező pedagógusok is taníthatnak ezentúl. Ezen rendelkezések súlyosan csorbítják az iskolába járó gyerekek és fiatalok jogát ahhoz, hogy a számukra legmegfelelőbb, törvényben garantált képzéshez férhessenek hozzá.

Súlyosan romlanak azon tanulók esélyei is, akik beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdenek (BTMN tanulók), s akiket ez a törvénymódosítás megfoszt attól a lehetőségtől, hogy bizonyos tantárgyak értékelése alól részleges vagy teljes felmentést kaphassanak. Könnyen belátható, hogy egy részterületen tanulási nehézséggel küzdő gyereknek nem bukásra és kudarcokra van szüksége, hanem megfelelő szakmai segítségre, ahogyan az is, hogy ez a most megszüntetett lehetőség segített számos tanulási nehézséggel küzdő, ugyanakkor más területeken jól teljesítő gyereket ahhoz, hogy sikeresen elvégezze iskoláit, érettségit és akár felsőfokú képzettséget is szerezzen. Ezt az utat vágta el előttük a fent megnevezett törvénymódosító csomag.

Az oktatási jogok biztosának eddig sem túl nagy mozgásterét szűkítő rendelkezés pedig tovább csökkenti az érdekérvényesítés, a méltánytalanságok és törvénytelenségek elleni fellépés lehetőségeit az oktatásügy területén.

Mind magánemberként, szakmai, mind érdekképviseleti és érintett szervezetek képviselőiként úgy véljük, ezen rendelkezések rendkívül súlyos hátrányokat és károkat okoznak gyermekek tízezrei számára, ezért arra kérjük, éljen az alaptörvényben foglalt jogával, és a törvényt ne írja alá, hanem küldje meg az Alkotmánybíróságnak alkotmányossági vizsgálat céljából.

Budapest, 2017. június 1.

Köszönettel: 

Törley Katalin, Sulyok Blanka, Pilz Olivér
 Tanítanék Mozgalom

Június 6-ra „Van egy álmom” címmel lufis flashmobot szerveztünk a Sándor-palota elé, hogy a köztársasági elnök ne írja alá a törvénymódosítást.

A sajtó képes beszámolója a demonstrációról: https://eduline.hu/kozoktatas/Tanitanek_flashmob_Sandorpalota_8LLJIP

Markos Balázs gimnazista beszéde:

Szeretettel üdvözlök Mindenkit!

Amikor áprilisban tudomásomra jutott, hogyan kívánja módosítani az EMMI a közoktatási törvényt, nyílt levelet írtam Balog Zoltán miniszter úrnak. Személyes példámmal mutattam be, miért elfogadhatatlan számomra a javaslat. Tettem ezt úgy, hogy engem a módosítás következményei már nem érintenek.

Választ Palkovics László államtitkártól kaptam azon a napon, amikor a módosító indítványt a parlament elfogadta. Megnyugtatott, hogy engem és a hozzám hasonlókat nem érinti a változtatás.

De. Igen!

Miért is?

Azért, mert én ugyan SNI-s vagyok a mozgássérültségem miatt, tehát szerencsére testnevelésből ezután sem osztályoznának, azonban más, komoly részképesség zavarom miatt tanulási nehézséggel küzdök, melyet „pszichével és akaraterővel” (ahogyan egy képviselő mondta) nem tudok kezelni.

A kormány a döntést azzal indokolta, hogy a felmentések terén sok a visszaélés, valamint, hogy nem motiváltak a felmentett diákok a tanulásra.

Ennek kapcsán egy jó példa jutott eszembe: tudva, hogy sokan visszaélnek a mozgássérültek parkolási igazolványával, a kormány úgy döntene, mindenkit megfoszt az igazolványtól. Vajon ez igazságos lenne-e a valódi mozgássérültekkel szemben és motiválná-e őket arra, hogy megtanuljanak járni???

Igazán nem mondhatja senki, hogy ne lettem volna motivált a tanulásra. 9 éven át óriási erőfeszítéssel próbáltam leküzdeni tanulási nehézségeimet, de azon kívül, hogy folyamatos frusztrációnak tettem ki magamat és környezetemet, nem sok eredménye volt a küzdelemnek.
Ráadásul azokra a tantárgyakra, amelyekből tehetséges voltam, csak kis időt fordíthattam. Végül maguk a tanáraim indítványozták a felmentésemet. Következményképpen szárnyalni kezdtem az addig elhanyagolt tantárgyakból, országos versenyeken kiváló eredményeket értem el és 2 felsőfokú nyelvvizsgát szereztem, valamint 2 másik nyelvet beszélek középfokon. Ez nyilván elég lesz egy humán irányú továbbtanulásra, amelyre esélyem sem lenne, ha nem lettem volna felmentve az osztályozás alól.

A törvénymódosítás elfogadása után azok, akik hozzám hasonlóan minden motivációjuk ellenére tanulási nehézségeiket képtelenek lesznek leküzdeni, vagy megbuknak, vagy olyan rossz eredményt tudnak csak elérni, amivel esélyük sem lesz a továbbtanulásra. Álmaik így szertefoszlanak.

Köszönöm!

Áder János aláírta a Taigetosz-törvényt – lesz-e a Parlamentben 50 dühös ember?

A pap felterjesztette, az Országgyűlés megszavazta, az icike-picike morállal sem rendelkező köztársasági elnök pedig aláírta. A köznevelési törvény legújabb módosítását. Már csak az Alkotmánybíróság akadályozhatja meg, hogy hatályba lépjen. Ehhez keresünk most 50 parlamenti képviselőt.

Hiszen Aáry-Tamás Lajos, az „oktatási jogok biztosa” nem a gyerekeket, hanem a gyerekek alapjogait súlyosan sértő törvényt rohant megvédeni. És vele a pozícióját, melynek immár tizenhét éve büszke és erős, európai tulajdonosa.

A törvény elveszi a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdőktől a tantárgyi értékelés alóli felmentés lehetőségét, anélkül, hogy a tanulók szakszerű és differenciált oktatása biztosított lenne. A törvény legalizálja, hogy nincs szakember olyan sajátos nevelési igényű gyermekekhez, akiknél ez szó szerint létkérdés. A törvény legalizálja a pedagógushiányt, képesítés nélküli „pedagógusokkal” „mentve” a menthetetlent. A törvény megtiltja az oktatási jogok biztosának, hogy olyan üggyel foglalkozzon, melyben személyes érintettsége van. Ja, hát igen. Még a végén együtt érezne. Ilyen hiba nem fordulhat elő a rendszerben.

Borítékolható volt a forgatókönyv. Petíciónkat, melyhez másfél nap alatt 1600 magánszemély és 39 szakmai szervezet csatlakozott, nem azért írtuk, mert bármi illúziónk volt azzal kapcsolatban, hogy Áder János életében először mégis elvszerű akar majd lenni. És nem azért szerveztünk figyelemfelkeltő akciót sem a Sándor-palota elé, mert úgy hittük, meghatódnak az illetékesek a gyerekek álmaitól.

Üzenetünket azoknak szánjuk valójában, akikben még maradt némi felelősségérzet és emberség. Csendben, fű alatt akarták bevezetni a változtatásokat – az a minimum, hogy a problémákat kihangosítjuk, amennyire csak erőnk és lehetőségünk engedi. A törvénymódosítás súlyosan sérti a gyermekek jogait – az a minimum, hogy minden törvényes eszközzel fellépünk ellene.

A következő lépés tehát az Alkotmánybíróság. Az LMP beadványához 50 képviselő támogatása szükséges. A Tanítanék Mozgalom kampányt indít annak érdekében, hogy ebben az ügyben a jogszerűség, az emberség és a szakmaiság győzzön. Igen, a szakmaiság. Ugyanis Áder János hivatkozása, miszerint a törvénymódosítással „számos rangos szakmai szervezet is egyetért”, közönséges csúsztatás. A „szakmai egységet” határozottan cáfolja többek között a Magyar Pedagógiai Társaság Diszlexiás Gyermekek Fejlesztéséért Szakosztálya valamint a gyógypedagógus-képzést végző felsőoktatási intézmények egyeztetett állásfoglalása.

És Áder János azon állítása, miszerint az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kara a törvénymódosítást támogatja, egész egyszerűen nem igaz.

A pap tehát felterjesztette, az Országgyűlés megszavazta, bólogató János aláírta. Most újra a képviselőkön a sor.

A Tanítanék támogatta az LMP alkotmánybírósági beadványát. Írjon alá Ön is! – a parlamenti képviselőkhöz videóüzenetben szóltunk: https://www.facebook.com/watch/?v=1696875410609101

Az aláírások összegyűltek. A törvény az Alkotmánybíróság elé került, de mindezek után sem lett happy end…