Mindenhol jó, de a legjobb… a tankerülettől minél távolabb!

írta: Pilz Olivér

A tavasz vége mindig az iskolák fenntartóváltásának időszaka (is). Ilyenkor erősödnek fel azok a hangok, melyek hol bosszúsan, hol örömmel számolnak be arról, hogy egyes iskolák államiból (tankerületiből) valamilyen más – leggyakrabban egyházi, alkalmanként egyetemi – fenntartásba kerülnek.

Idén tömeges átvételi szándékról nem hallottunk, ugyanakkor egy évvel ezelőtt ettől volt hangos a sajtó. Az esetek többségében a szülők felháborodása mellett történtek a dolgok – nem véletlenül: a kellő tájékoztatás, az ezzel kapcsolatos jogaik „alacsony szintű kommunikálása” (elhallgatása) és az egyeztetés hiánya vagy éppen nem érdemi volta erre alapot is adott. (Éppen ezért a CKP-val és a Szülő Hanggal közösen akkor tartottunk is egy online érdekérvényesítési fórumot az érintetteknek, hogy felismerjék a folyamat csapdahelyzeteit, illetve tisztázzuk, hogy milyen jogok illetik meg a szülőket.)

De ott van a másik oldal, mikor az iskola közössége keresi annak lehetőségét, hogy „megszabaduljon” a tankerülettől. Az idei tanév elejétől így vált egyetemi fenntartásúvá a miskolci Földes Ferenc Gimnázium, s így készül most egyházi fenntartásba a Dunaföldvári Magyar László Gimnázium is.

Utóbbi esetről a település alpolgármesterével készült riportban így számol be a Mediaworks berkein belül működő dunaújvárosi hírportál:

„Az érintettek a sikeres szakmai munka folytatását szeretnék, de ahhoz egy megbízható anyagi háttérrel rendelkező fenntartóra lesz szükségük.” Valamint: „Ennek nyomán bízunk abban, hogy ismét egy stabil és felfelé ívelő pálya indul el az intézet életében.”

Ezek szerint a tankerületek nem rendelkeznek megbízható anyagi feltételekkel, így az állami iskolák esetében nem garantált a felfelé ívelő pálya! (Igazán ezen a megállapításon nem csodálkozom, azon viszont annál inkább, hogy ez így – ezen a portálon – nyomtatásba kerülhetett.)

Néhány napja a hang.hu „Lassan, de biztosan kiszervezik az oktatást” címmel jelentetett meg egy írást. A Magyar Hang kikérte az OH-tól a fenntartói adatokat, melyek jól alátámasztják a címben megfogalmazott állítást. Csak egyetlen tényt emelnék ki:

„Az ebben a tanévben gimnáziumba járó diákok mindössze 52,8 százaléka jár állami fenntartású gimnáziumba, a létszám másik fele egyházi (58 ezer diák) vagy egyéb alapítványi, illetve nemzetiségi iskolában (47 ezer diák) tanul.”

A nem állami fenntartói kategóriában az egyházaké a döntő szerep – ami folyamatosan növekszik is. Ha ezt összevetjük azokkal a népszámlálási adatokkal (KSH), amelyek a magukat vallásosnak tartók arányának csökkenését mutatják (l. oszlopdiagram), akkor egyértelműen kijelenthető, hogy az átvételre menekülési útként tekintenek az oktatás szereplői.

Ez a menekülőút viszont nem – vagy csak elenyésző részben – kötődik vallási elkötelezettséghez, sokkal inkább ahhoz, hogy az állam a befizetett adónkból nem látja el megfelelően a feladatát.

És nemcsak a pedagógusok, de a szülők is látják, hogy az egyházi oktatási intézmények többségükben mennyivel jobb állagúak és felszereltségűek (pl. arra a villámkérdésre, hogy „Tudsz olyan iskolát mondani, amelyiknek van uszodája is?”, Borsod megyében kizárólag egyházi fenntartású iskola a helyes válasz – és nem is egy!), mennyivel több a fejlesztési lehetőségük, az állami(!) támogatásuk és a pedagógiai szabadságuk…

Az viszont nem biztos, hogy mindenkinek világos, hogy ezekkel a lehetőségekkel nemcsak élni, de sajnos visszaélni is lehet.¹ És nyilván nem is ez az elsődleges szempont, amikor döntenek a szülők, akiknek a gyereke éppen most iskoláskorú…

1 Egy korábbi cikk a Magyar Narancsban arról, hogy miért éri meg az egyházaknak és az államnak ez a „kiszervezés”: ITT