Hogyan tovább? (2018. 04. 20.)

A választások eredménye egy kis időre minket is megbénított, elnémított. Ideje, hogy megszólaljunk újra.
Rendeznünk kell sorainkat, és ki kell találnunk, miként is tudunk tovább működni ebben az új helyzetben. Ez sok külső tényezőtől is függ.

A Tanítanék Mozgalom 2016 legelején jött létre, amikor a Miskolci Herman Ottó Gimnázium nyílt leveléhez 35.000 magánszemély és 900 további tantestület illetve szakmai és civil szervezet csatlakozott. Először a pedagógus szakszervezetekkel, majd később önállóan több tízezres tüntetéseket szerveztünk, emellett sajtónyilvánossággal, polgári engedetlenségi akciókkal próbáltunk nyomást gyakorolni a kormányzatra egy jobb, működőképes oktatási rendszerért. Célunk volt a valódi szakmai, a nyilvánosságot nem kizáró párbeszéd bárhol, bármikor, bárkivel de a kormánytól csak rágalmakat, vádakat kaptunk válaszul. Bebizonyosodott, hogy a kormány nem egyszerű hozzá nem értés és felelőtlenség miatt sorvasztja el az oktatást, hanem szánt szándékkal, hogy tovább növelhesse támogatottságát az alacsonyan iskolázott, az agresszív propagandával könnyen megtéveszthető rétegek körében.

Ezért egyre inkább a társadalom és a civilek felé fordultunk. A Civil Közoktatási Platformnak (mely szakmai bázisunkat jelenti) egyik alapító tagszervezete vagyunk, támogattuk a szakszervezetek által hirdetett pedagógus sztrájkokat, a TASZ-szal igyekeztük jogsegélyt nyújtani a botrányos szakmai érettségi alkalmával, az LMP segítségével Alkotmánybírósághoz fordultunk a „Taigetosz-törvény” miatt, civilizációs roadshown tájékoztattuk a helyi közösségeket a közoktatás állapotáról és hívtuk fel a figyelmet a választási részvétel fontosságára…

És az Oktatói Hálózattal, meg az ellenzéki pártokkal tető alá hoztuk az Oktatási Minimumot. Ez az a konszenzuson alapuló dokumentum, mely garantálhatta volna/garantálhatná, hogy végre stabil, kormányokon átívelő pályára állhat a köz- és felsőoktatás rendszere.

Most időt szeretnénk kérni mindazoktól, akik még bíznak bennünk, akik megtisztelő figyelmükkel követnek minket. Nem akarjuk eltagadni: még mi sem tudjuk, hogyan tovább.

Jelenleg a társadalom forrong, és nem látszik még, hogy hová vezet mindez. Most nem a szakpolitikai kérdések vannak előtérben, hanem az, hogy képes lesz-e a legújabb tüntetéshullámból egy új, konstruktív ellenzéki mozgalom kibontakozni. Lesz-e igény, kapacitás valódi hálózatépítésre, meg lehet-e tölteni a tüntetéseket olyan célokkal, tartalommal, hogy a tiltakozás ne üresedjen ki, ne fáradjon el, hanem táptalajul szolgáljon egy valódi, békés és eredményes építkezéshez. Hiszen csak ebben az esetben lesz Magyarországon olyan kormányzat, mely meghallja a szakmai érveket, mellyel elképzelhető lesz az oktatáspolitikai együttműködés is.

Örülünk az állampolgárok tömeges kiállásának. Szívből kívánjuk, hogy legyenek, legyünk egyre többen, és minél előbb körvonalazódjék érdemi koncepció. Ennek érdekében készek vagyunk együttműködni, cselekedni, dolgozni továbbra is.

Felháborítónak tartjuk a kormány tovább folytatódó, félelemkeltő propagandáját, mely természetesen a mostani tüntetéseket is igyekszik hamis és negatív színben feltüntetni. Messzemenően kiállunk a „Soros-listán” szerepeltetett civilek mellett. Szolidaritást vállalunk az aljas és méltatlan módon célkeresztbe helyezett oktatókkal, tudósokkal, újságírókkal, jogvédőkkel, civil aktivistákkal. Az ellenük folyó, folytatódó rágalomkampány, csakúgy, mint a menekültek ellen irányuló, lassan mindent átitató irracionális gyűlölet elfogadhatatlan a számunkra.

Elhatárolódunk minden áldozathibáztatástól, általánosító megbélyegzéstől és kirekesztéstől – legyen szó romákról, muszlimokról, kiszolgáltatott szegényekről vagy határon túli magyarokról. Elhatárolódunk minden gyűlölködéstől, eredjen az jobbról vagy balról, kormányszimpatizánsoktól vagy épp ellenzékiektől. A „fideszes szavazókat” sem gyűlölni, hanem megérteni kell. A megosztottság kizárólag a hatalmával rendszeresen visszaélő, erőszaktevő kormánynak kedvez – ahogy az oktatási rendszer süllyedése is –, egyébként pedig az egész országnak árt. Hogy ez meddig tart és hová fajul, az rajtunk, állampolgárokon is múlik.

Türelmet, megértést kérünk! Egymás iránt és a Tanítanék Mozgalom iránt is.

Magyarország mindannyiunké.

„(…) rendezni végre közös dolgainkat,/ ez a mi munkánk; és nem is kevés.”

Sulyok Blanka, Pilz Olivér, Törley Katalin