Kérdések Kásler Miklós oktatásért (is) felelős miniszterjelölt bizottsági meghallgatására (2018. május 14.)

Kérdéseket állítottunk össze a miniszterjelölt számára, hogy azokat a bizottsági meghallgatáson az ellenzéki képviselők alkalomadtán tegyék fel… Nem volt alkalom.

A kérdések:

Ön, mint aki elvállalta az EMMI vezetését, mely szakmai érvek alapján tartja előnyösnek, hogy egyetlen minisztérium alá rendelnek olyan egymástól távol álló területeket, mint az oktatás, az egészségügy, a kultúra, a szociális szféra? Ugyanakkor az oktatás egyes területei (pl. a szakképzés és egyes – eddig nem tisztázott szempontok alapján kiválasztott – felsőoktatási területek) mégsem ide tartoznak. Ön az egészségügyből, a tervek szerint az oktatási államtitkár pedig az egészségügyi felsőoktatásból érkezik. Ezek szerint a közoktatás nemzeti ügye csak annyira fontos a magát nemzetinek valló kormány számára, hogy azzal legfeljebb helyettes államtitkár foglalkozik majd?

Az új NAT elkészítését az ön elődje, ill. a korábbi oktatási államtitkár már többször bejelentette – folyamatosan változó határidőkkel. Kérjük tájékoztatását, mint az oktatás egyik legfontosabb tartalmi szabályozójáról, hogy hogyan állnak a munkálatok: ön milyen határidőt ígér az elkészültére és a bevezetésre. Ill. milyen kármentő, a diákok túlterheltségét csökkentő intézkedéseket tervez bevezetni azon tanulók számára, akikre már nem fog vonatkozni az új alaptanterv, de jelenleg is a rendszerben vannak (ott ülnek az iskolapadokban)?

Bármely változtatás hatástalan marad, ha annak hasznosságáról nincs társadalmi konszenzus, legfőképp nem vallják magukénak a pedagógusok. Éppen ezért széleskörű társadalmi vitára lenne szükség az oktatási rendszer megújításához. Három hónapja készült el az Oktatási minimum című dokumentum szakmai civil szervezetek és a pártok (csak az ellenzék, mert a kormánypártok nem reagáltak a meghívásra) együttműködésének eredményeként. Ön hogyan vélekedik az egyeztetések kiszélesítéséről és vitaindítóként el tudja-e fogadni a minimumban rögzített elveket?

A magyar pedagóguskar átlagéletkora alig egy évtizednyivel marad el az öregségi nyugdíjkorhatártól. A pedagógusok leterheltsége és kötelező óraszáma a valamikori legmagasabb. Bérük viszont – a sokat hangoztatott emelés ellenére – jelentősen csökkent a minimálbérhez viszonyítva, és pl. az egyetemi végzettségű tanárok a más foglalkozású egyetemi végzettségűek keresetének csak a 63 %-át kapják (l. MTA jelentés). Egyre több a különleges bánásmódot igénylő gyerek, az iskola-felújítások sem fognak teljeskörűen mindenhol lezajlani. Ilyen munkakörülmények és terhelés mellett hogyan képzeli el a nyugdíjba vonulók pótlását, a fiatalok pályára csábítása mellett a pályán tartásukat, és hogy vár el a tanároktól körültekintő, naprakész, frissen, lelkiismeretesen végzett munkát?

Az  Európai Unió kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen az EU diszkriminációellenes jogszabályainak megsértése, a magyar oktatási szegregáció miatt. Milyen hathatós, új lépéseket tervez a diszkrimináció és szegregáció visszaszorítása érdekében?

***

Az oktatási szervezetek reakciói a meghallgatás után:
https://magyarnarancs.hu/belpol/a-teljes-inkompetenciat-olvasni-ki-kasler-miklos-szavaibol-111576