Mi mindent vettek már el? – tiltakozó gyűlés az alaptörvény 7. módosítása ellen (2018. június 20.)

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete – számos szervezet támogatásával – tiltakozó gyűlést hirdetett az Alaptörvény 7. módosításának elfogadása ellen, mert a módosítások évszázados alapelveket támadnak. Korlátozzák a gyülekezés szabadságát. Veszélyeztetik a hatalmi ágak szétválasztását. Nyomás alá helyezik a független magyar bíróságot.
Az eseményen felszólaltak:
Szűcs Tamás, a PDSZ elnöke,
Törley Katalin, a Tanítanék Mozgalom képviselője,
Dr. Deák Dániel ügyvéd, jogászprofesszor,
Mellár Tamás országgyűlési képviselő, közgazdász, statisztikus, professor emeritus, az MTA doktora.

A Törley Kata által elmondott beszéd szövege:

Az elmúlt 8 évben sok mindent vettek már el tőlünk. Tőlünk, mindannyiunktól. Magánemberektől, családoktól, civilektől, szervezetektől, szakmáktól. Az oktatástól is. Sőt, az oktatástól különösen sokat:

Elvették a minisztériumunkat.

Elvették az önkormányzatoktól, a helyi közösségektől az iskolák épületét és a beleszólást is az ott folyó oktatásba.

Elvették az igazgatók munkáltatói jogát, önálló döntési jogát.

Elvették az egyetemek autonómiáját, s most készülnek elvenni a tudomány, a kutatás szabadságát is.

Még nem teljesen biztos, de lehet, hogy elvettek egy egész egyetemet is Magyarországtól.

Elvették a pedagógusoknak azt a jogát, hogy önként választhassák meg, hogy egy szervezetnek a tagjai akarnak-e lenni vagy sem.

Elvették a korábban megszerzett pedagógusdiplomák értékét azzal, hogy az életpályamodellnek nevezett szörnyszülemény bevezetésekor mindenkit visszasoroltak a startvonalra – függetlenül minden korábbi eredményétől, pályán szerzett tapasztalatától.

Elvették (de csak az állami iskolákban!) a nyugdíjas pedagógusok továbbfoglalkoztatásának lehetőségét, pedig ilyen létszámhiány mellett más gyors és hatékony megoldás nincs.

Elvették az állami iskolákba járó diákoktól-tanároktól a jól használható színvonalas tankönyveiket, a szakmailag megalapozott választás lehetőségét.

Elvették az érettségizőktől a jól használható történelematlaszokat – igaz, ezt a döntést a mostani vizsgaidőszakig (talán inkább a választások lezárultáig) még elhalasztották.

Elvették a szakgimnazistáktól az ötödik érettségi tantárgy választhatóságát.

Elvették a szakképzésbe járók többségétől a továbbtanulás irányának szabad választhatóságát, a társadalmi felemelkedés lehetőségét.

Elvették az esélyegyenlőséget.

Elvették az egyetemi keretszámok egy jelentős hányadát.

Elvették úgy, ahogy van az alapítványi szakképzést – még az oktatási műhelyekbe beépített vagyonukat is.

Elvették a különleges bánásmódot igénylő gyermekektől a méltányos ellátást.

Elvették a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyerekektől még ezt a megnevezést is, mintha nem is léteznének.

Elvették a pedagógusok bérének értékállóságát a korábbi törvényi garancia ellenére.

Elvették az azonos munkáért egyenlő bért elvét.

Elvették a túlmunkáért – még a munka törvénykönyve szerint is – járó bért.

Elvették a Hoffmann Rózsa féle NAT-tal a pedagógiai szabadságot.

Elvették a tanárok megbecsülésének utolsó morzsáit is.

Elvették még a lehetőséget is az emberi megélhetésre a tanítást segítő munkatársainktól (az iskolák/óvodák nem pedagógus végzettségű és technikai dolgozóitól).

Elvették a túlterheléssel és a haszontalan adminisztrációs terhekkel a pedagógusoktól a munkájuk örömét, és azt, hogy a legfontosabbal, a gyerekekkel tudjanak foglalkozni.

Elvették tanárnak-diáknak minden szabadidejét.

Elvették a családoktól a gyerekeiket a 16 óráig tartó kötelező benntartózkodással, de leginkább az irtózatos óraszámokkal.

Elvették az iskoláktól a kormány által barkácsolt színvonaltalan Kréta-rendszernek konkurenciát jelentő jól működő elektronikus naplókat.

Elvették a nem egyházi iskolába járó tanulóktól és családjaiktól az oktatási költségek óriási hányadát. Ne feledjük, ez a tanulók, a gyerekeink több, mint 80 százalékát érinti!

Elvették az érdekegyeztetés lehetőségeit. De elvettek mindenféle egyeztetési lehetőséget, legyen szó akár ellenzéki politikusokról, akár szakmai szervezetekről, akár civilekről.

Elvették azt az íratlan törvényt is egy mindent és mindenkit megbélyegző propagandával, hogy társadalmi kérdésekről lehessen politikamentesen beszélni.

Elvették, és épp ma készülnek tovább csonkítani a civil szervezeteknek a nyugodt, emberséges munkához való jogát, lehetőségét.

Elvették a konstruktív viták lehetőségét.

Elvették még az illúzióinkat is.

Elvették a tervezhetőség lehetőségét az állandó, azonnal hatályba lépő jogszabályi változtatásokkal.

Elvették a biztonságérzetünket.

Elvették a kimondott szó becsületét.

Elvették az egymás iránt érzett bizalmat.

Elvették a jókedvünket. Ki gondolta a rendszerváltáskor, hogy a legvidámabb barakkból a legszomorúbb acsarkodókká válunk?

Elvették a média szinte egészét, ahol elmondhatnánk a gondjainkat, ahol nyíltan vitázhatnánk.

És most még azt a lehetőséget is elveszik, hogy ezeket a problémákat itt, az utcán elmondhassuk. Tízen, húszan, ötvenen. Vagy ezren, tízezren, százezren.

Nem véletlenül! Biztosan nem túl kényelmes dolog a vitathatatlan kinyilatkoztatások és a viták nélküli döntések házából hallgatni az elégedetleneket, a vitázókat, a kétségbeesetteket, a magukért csak azért is kiállókat, az egymásért szolidaritást vállalókat a kapuk előtt.

A végső cél egyre nyíltabban az, hogy elvegyék a szabad szellem, a szabad gondolkodás jogát is. Ezért vetnek el minden törekvést, amely egy modern és hatékony oktatásra irányul.

S a legnagyobb baj, hogy ezzel elveszik egy egész generáció minden reményét, egy ország, a hazánk, a gyerekeink jövőjét.

***

„Utószó”: Az Alaptörvény 7. módosítását az országgyűlés természetesen nagy többséggel megszavazta, csakúgy, mint a Stop-Soros törvénycsomagot. De mi ezentúl is a lelkiismeretünkre hallgatunk, nem maradunk némák és közönyösek: továbbra is kiállunk – ha kell tüntetünk – a szolidaritás, az emberi méltóság és a szakmai méltóságunk nevében.