Rabszolgatörvény – 2018-2019 tél

A 2018. évi CXVI. törvényt, a Munka törvénykönyvének 2019. január 1-jétől hatályos módosítását 2018. december 12-én fogadta el az Országgyűlés. A köznyelvben Rabszolgatörvényként ismert jogszabály a társadalom nagy része szerint a munkavállalók érdekeit súlyosan sérti, terheiket nagymértékben növeli. 2018-2019 telén emiatt széleskörű megmozdulások bontakoztak ki országszerte, melyekből a Tanítanék is kivette a részét.

Törley Kata itt elmondott beszédének tervezete:

Törley Katalin vagyok, tanár, a Tanítanék Mozgalom aktivistája.

Azért hívtak ide a színpadra, hogy kifejezzem sokak felháborodását most, hogy a szolgalelkű Áder elnök aláírta az egyeztetés nélkül, botrányos körülmények között, a legalapvetőbb parlamenti játékszabályok bakanccsal tiprásával megszavazott rabszolgatörvényt, és a kézivezérelt különbíróságok létrehozásáról szóló törvényt, amellyel végképp szétbombázzák a demokrácia alapintézményeit. Ezek következményeiről sokan, sokat szóltak, sokan hangot adtak felháborodásuknak.

Én azonban nem csodálkoztam egy pillanatig sem, hogy Áder aláírta… Eddig is aláírt mindent, amit elé tolt a főnöke.

Ezért nem is erről szeretnék beszélni, hanem arról, hogy mit akarok, hogy mit akarunk egyre többen: SZTRÁJKOT!

Tanárként pontosan tudom, hogy nem ez volt az első rabszolgatörvény. A 7 éves – úgynevezett – Köznevelési törvény ugyanis már rég rabszolgasorba taszított sok tízezernyi pedagógust, akik évek óta ingyen, számolatlanul és elszámolatlanul túlóráznak, s akik közül mostanra sokan beleszürkültek a fáradtságba és a kiszolgáltatottságba. Szomorúan lóg a kockás ing rajtuk… Az iskolák technikai dolgozói éhbérért güriznek, hogy fenntartsák a mindenki számára rossz iskolarendszer működését. De a legsúlyosabb bűne ennek a törvénynek az, hogy rabszolgasorba taszította a gyerekeket is, a mi gyerekeinket, akik összeroppannak a fölösleges terhek súlya alatt, s mégsem azt kapják, amire valóban szükségük lenne. Családok, szülők ezrei próbálják kimenekíteni a gyerekeiket az állami oktatásból, egyre többen az országból is. Már akik megtehetik. De a legkiszolgáltatottabbak benneragadnak, és minimális esélyük marad csupán a helyzetükből való kitörésre.

És ne felejtsük el az egyetemeinket – már, ami még megmaradt itthon. Az egyetemi oktatók megalázó fizetésért, sokan ingyen, sokszor megfelelő eszközök, munkafeltételek nélkül tanítják a röghözkötött vagy eladósodó diákokat – már aki bejut az egyre szűkülő kapunyíláson át a felsőoktatásba.

Hosszan próbáltunk szakmai érvekkel visszajelezni a hatalomnak, párbeszédet folytatni, elérni, hogy partnerként kezeljenek minket. Annyit értünk el, hogy a közoktatásért most egy nőgyógyász felel, akinek a főnöke ma már nem az ájtatosan hazudozó lelkész, hanem egy botcsinálta magyarságkutató fantaszta.

A most rabszolgasorba taszított munkavállalók sorsát régóta ismerik az egészségügy kiürülő intézményiben a frontot tartani próbáló, kifacsart ápolók, nyugdíjas orvosok, a társadalom legelesettebbjeiért tenni próbáló szociális munkások, és sorolhatnám…

Orbán Viktor kormánya kéjjel rúgott bele a társadalom legkülönfélébb csoportjaiba, s a parlamenti fideszes szavazórobotokat felhasználva aljas céljaihoz még kiszolgáltatottabbá tette a legkiszolgáltatottabbakat. Elég csak a kilakoltatott családokra, a bűnözővé bélyegzett hajléktalan emberekre gondolni.

Mindeközben a közmédiából és az óriásplakátokról ömlik a mérgező és hazug, ragacsos kormánypropaganda, és pár család felosztotta maga között az ország vagyonát.

A tárgyalásos út, látjuk, rég elbukott. Tüntettünk is nagyokat meg kisebbeket, rövideket meg hosszabbakat, toporgósan meg vonulva is.

Olyan eszköz kell, ami fájni fog a hatalomban lévőknek. Legyen SZTRÁJK!

S a sztrájk nehéz és fájdalmas mindenkinek. A sztrájkoló munkavállalóknak is. De minél többen állunk bele, minél többen támogatjuk, annál erősebb eszköz, s annál jobban fog fájni a Fidesznek, annál jobban fog fájni Orbánnak, Kövérnek, Ádernek, Németh Szilárdnak, Szijjártónak, s a többi elbizakodott pöffeszkedőnek!

Legyen hát SZTRÁJK, általános, országos, fájdalmas sztrájk!

S legyen hozzá szolidaritás: ne hagyjuk, hogy az eddigi megosztó kormánypolitika megint maga alá gyűrjön minket. Tegye mindenki a dolgát!
Az ellenzéki pártok folytassák vagányan, keményen azt az utat, ami a rabszolgatörvény üléstermi szavazásának akadályozásától a köztévé székházáig vezetett.
A szakszervezetek mozgósítsanak, és szervezzék az ágazatokon átívelő szolidaritáson alapuló sztrájkot, a civilek vessék be a maguk eszközeit, s a munkavállalók szervezkedjenek, tájékoztassák egymást. Vége a külön kis pecsenyesütödéknek, az egymásra mutogatásnak. Az elmúlt napokban sokan megmutattuk, hogy tudunk együtt mozdulni, tudunk együtt dolgozni!

Álljunk ki magunkért, álljunk ki egymásért, és álljunk ki mindazokért, akiknek túl gyenge a hangja, akik túl elesettek a kiálláshoz!

Éljen a szolidaritás, éljen a szakszervezetiség, éljen a valódi ellenzékiség, éljen az állampolgárok sokaságának ereje, éljen a tett!

ÉS LEGYEN SZTRÁJK!

Sajtóbeszámoló: https://merce.hu/pp/2018/12/21/tuntetes-budapest-rabszolgatorveny-pentek-percrol-percre/torley-katalin-tanitanek-mozgalom

Felvételek a demonstrációról:

Törley Kata 1:00:10-től: https://index.hu/video/2018/12/22/tuntetes_elo_kozvetites_facebook-live_sandor_palota_beszedek

Itt pedig 47:45-től:

A miskolci események szervezésében Pilz Olivér vett részt, mondott beszédet a Tanítanék képviseletében. Az ekkor megalakuló Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Akciószövetségnek a mozgalom is alapító tagszervezete lett.

Sajtóbeszámolók a 2018. december 20-i miskolci eseménysorozatról:
https://www.eszakhirnok.com/2018/12/20/miskolc-a-mai-tuntiutelzaras/#goog_rewarded

https://merce.hu/2018/12/20/a-helyi-radio-ele-vonultak-a-hivatalos-rabszolgatorveny-elleni-tuntetes-resztvevoi-kecskemeten/

https://civilhetes.net/alljon-meg-az-orszag-miskolcon-is-tuntettek

Törley Kata beszéde:

Orbán Viktor kormánya évek óta intézményesített formában követ el bántalmazást, erőszakot, áldozathibáztatást. A brutális tartalmú, és elfogadásának módjában is brutális rabszolgatörvény erre ébresztett rá sokakat 2018 végén.

Én is a nemzet része vagyok. Tanár vagyok, civil aktivista vagyok, magyar munkavállaló vagyok, nő vagyok, anya vagyok. A gyerekeim még itthon vannak, a tanítványaim közül sokan már nem. Sokat láttam, sokat láttunk:
Az elsők között azt láttuk, ahogy rabszolgává tették az iskolás gyerekeinket és a tanáraikat, akikre rábízzuk őket. Láttuk a cserbenhagyott egészségügyi dolgozókat és az értük küzdőket egyedül maradni. Láttuk, ahogy közmunkára hajtották a perifériára szorult embereket, láttuk, ahogy megtaposták a legelesettebbek emberi méltóságát, láttuk, ahogy megfosztották őket személyes vagyonkájuktól. Láttuk, ahogy kirekesztették a nemzetből a romákat, a szegényeket, a másként szeretőket, a másként gondolkodókat. Láttuk, hogy nemcsak a gyerekeket és a nőket lehet bántalmazni családon belül és kívül, hanem az állampolgárok parlamentbe küldött megbízottait is. Láttuk, ahogy a nyelvünket kiforgatták, és védelemnek nevezték a szabadrablást. Láttuk, ahogy elüldözték a legjobb egyetemünket, láttuk, ahogy bélyeget ütnek egyesekre, s elhallgattatnak másokat. Láttuk a helikopterezőket és a saját lakásukban megfagyókat. Láttuk s látjuk, hogy nem csak a múltat lehet meghamisítani, hanem a jelent is.

A rabszolgatörvény sokak számára tényszerűen nem jelent mást, mint egy eddigi létező gyakorlat törvényesítését, átvitelét más szektorokra. Sokunknak azonban azt jelenti, hogy itt az ideje megroppantani ezt a bántalmazó rezsimet!

Ehhez az első lépcső a rabszolgatörvények elleni összehangolt fellépés.

S a legmegfelelőbb eszköz az általános sztrájk! Fájjon nekik! Fájjon nekik!

Bárki sztrájkolhat, minden munkavállaló alapjoga ez, de a szakszervezeteknek van hozzá eszközrendszerük, forduljunk hát hozzájuk, támogassuk a kellően bevállalós, karcos szakszervezeti csapatokat, dolgozzunk össze velük, akár lépjünk be a megfelelő szervezetbe. Mert csak az erős szakszervezet tud elmenni a falig, és csak a hatalmas állampolgári sokasággal megtámogatott szakszervezet tudja a civil szervezetekkel és az ellenzéki erőkkel együtt áttörni azt a falat. A sztrájktörvény gúzsba köt mindannyiunkat, ezért segítsük minden eszközzel a szakszervezetek küzdelmét utcán, munkahelyen, városban és vidéken, a közszférában és a versenyszférában, törvényesen, és a jogtipró törvényeket megkérdőjelező engedetlenségi akciókkal! S aki nem sztrájkol, nem sztrájkolhat, az segítsen megértetni a társadalom összes tagjával, hogy az időleges kellemetlenség az ő jogait próbálja helyreállítani, az ő érdekeit védi.

Legyünk szolidárisak egymással, és legyünk aktívak és kezdeményezőek a küzdelemben!

Ne feledjük! Ez csak az első lépés az elnyomó propagandarezsim lebontása felé, de fontos lépés! Fájjon nekik! Fájjon nekik! Recsegjenek a rendszer eresztékei!

Álljunk ki magunkért, álljunk ki egymásért, és álljunk ki mindazokért, akiknek túl gyenge a hangja, akik túl elesettek a kiálláshoz!

Éljen a szolidaritás, éljen a szakszervezetiség, éljen a valódi ellenzékiség, éljen az állampolgárok sokaságának ereje, éljen a tett!

ÉS LEGYEN SZTRÁJK!

Sajtóbeszámoló az eseményről:
https://index.hu/belfold/2019/01/05/a_hosok_tererol_vonulnak_a_parlament_ele_a_tuntetok/?token=3b10593faa55ec6c790e1e947e9f6212

A felvételen 1:28:25-től nézhető meg Törley Kata beszéde: