A Nemzeti Közmegrendszabályozó Rendszer – a Köznevelési törvény módosításának margójára (2019. 06. 18.)

Bár a tanév néhány napja véget ért (a tanárok javában bizonyítványt írnak, érettségiztetnek – nem pedig Ibizán lógatják 3 hónapig a lábukat, ahogy azt még mindig egyesek képzelik, de hamarosan ők is elkezdik éves szabadságukat). A kormány pedig szokás szerint nyáron kezdi el megkavarni az oktatási szabályokat. Most ráadásul egyéni indítvány formájában, hogy ne is kelljen arról – legalább látszólagos – társadalmi vitát végezni. (Nehogy már egy szakmai szervezet belepofázzon!)

A vezető hírek a magántanulói státusz eltörlését kapták szárnyukra. Röviden: megszűnik a családok azon lehetősége, hogy gyereküket a minden résztvevőt túlterhelő (s ebből is adódóan) gyenge színvonalú állami közoktatásból tanulócsoportokba menekítse. (Nehogy már legyen kiskapu azok számára, akik képesek és hajlandóak is tenni gyerekük jövője érdekében!) Hozzátartozik az igazsághoz, hogy sok iskola ehhez a státuszhoz folyamodott a problémás gyerekek esetében. Ez utóbbi kiszűrése dicséretes dolog lenne, de talán a színvonalat kellene az államnak növelnie, az egyéni bánásmódot preferálnia, a modern pedagógiai módszereket hagyni érvényesülni – és mivel sok sajátos nevelési igényű vagy tanulási nehézséggel küzdő diák is erre a sorsra jutott –, a megfelelő fejlesztő ellátást biztosítani (ami ma alig-alig valósul meg a törvényi előírások ellenére). Elég egy kicsit átpofozni a Tajgetosz törvényt és máris szava sem lehet az azt kifogásolóknak (még az alkotmánybíróságnak sem)!

De ez az indítvány jóval több, még akár súlyosabb csapást is tartogat eddig is rengeteg sebből vérző közoktatási rendszerünkre. A módosítás szerint például létrejön egy felsőbb hatalom is, a „felmentést engedélyező szerv”. (Legalább lesz mire költeni a „mérhetetlenül túlfinanszírozott” oktatásra szánt közvagyont.) Ez a titokzatos szerv fog dönteni többek között a tovább szigorodó óvodáztatás, ill. a szintén szigorodó, 6 éves korban történő iskolakezdés betartása alóli felmentésekről, a magántanulói lehetőség helyett „felajánlott” egyéni munkarend kérvényezéséről, de ez fogja elrendelni és felügyelni a szakértői vizsgálatokon való megjelenést is. Vagyis a helyi – a szülő és az óvodavezető, ill. igazgató közötti megbeszélésen alapuló – döntés helyett, a helyzetet igazán ismerőktől jó messzire kerül az. Ráfér még egy kis centralizáció erre a „rugalmas” közoktatási rendszerre!

RÁADÁSUL: „A felmentést engedélyező szerv döntését a bíróság nem változtathatja meg.” Tehát ez egy tévedhetetlen, mélységesen szakmai, törvény felett álló és végtelenül demokratikus SZERV lesz!!!

Persze a lebzselő pedagógusokat is tovább kell terhelni – lehetőleg ingyen (mert finanszírozni legfeljebb azt a „maszatolást fogják”, amit a sajátos nevelési igényű diákok kaphatnak majd szakszerű ellátás helyett), hogy végre befogják a szájukat és a munkájukra koncentráljanak! Az „ingyenes” (azaz a mi adónkból fizetett – szakmai szervezetek szerint legfeljebb motiváló, de nyelvtanulás szempontjából finoman szólva is tékozló) külföldi tanulmányutakhoz a tanulók nyelvi szintjéről a tanároknak kell majd igazolást és ajánlást írni, adatokat szolgáltatni a diákokról a Tempus Közalapítvány számára. Végül – ne legyenek kétségeink – a kiutazást megszervezni és lebonyolítani. (Csak tudnánk ki fog közben nyelvet tanítani? – Ja, az itthon maradók; INGYEN!)

A főleg alternatív pedagógiát alkalmazó iskolák által alkalmazott szöveges értékelés helyett kötelezővé válik az osztályzattal minősítés. (Mert az alternatívokkal mindig csak baj van, simuljon csak mindenki bele a szép egységes szürkeségbe: „nix ugribugri”!) Persze egy személytelen hatalomnak sokkal könnyebb számok alapján megállapítani a működés eredményességét –, mert eredménytelenségről ebben a remek rendszerben ugye szó sem lehet.

Szintén bekerül a Köznevelési törvénybe a kormány modern pedagógiai elveinek megfelelően, hogy a tankönyvjegyzék tantárgyanként „legfeljebb kettő tankönyvet tartalmazhat”. A legfeljebb kettő, ugye kettőt, egyet vagy nullát jelent. Kedves szülők és pedagógusok, tessék ebből a széles kínálatból választani!!!

És hát tudjuk, hogy szó sincs tanárhiányról – aki ezt állítja, az rosszindulatú uszító. Épp ezért a testnevelés tanítására 2024/2025-ig meghosszabbítják, hogy az nem csak tanári végzettséggel oktatható; lehet majd gyakornokként nyelvvizsga hiányában kiadott diploma nélkül is tanítani; bármelyik tanár elvégezheti a fejlesztő pedagógus munkáját; de két tanítási nyelvű képzésben az is taníthat idegen nyelven, aki nem nyelvszakos tanár, de „az adott tantárgy nem magyar nyelven történő oktatásához szükséges nyelvi ismeretek alapképzésben, mesterképzésben, szakirányú továbbképzésben történő elsajátítását igazolja”…

És az egyáltalán nem teljes csemegézés végére a mazsola: Megszűnik az igazgatók pályázása során a véleményezési lehetőség! Sem a szülői közösségek, sem a diákönkormányzatok, sem a tantestületek, iskolai dolgozói közösségek véleménye nem érdekli a továbbiakban a kormányt – mert hatással, mint számtalan esetben láttuk eddig sem volt rá. (Jobb, ha mindenki befogja végre!) Ezzel tovább nő a már sokszor hangoztatott „szakmai” döntések sora! És a remek, így kinevezett intézményvezetők (vagy helytartók?) további pótlékra („munkateljesítménytől függően ösztönzési kereset-kiegészítésre”) is számíthatnak majd. Legegyszerűbb lenne ezt szervilitási pótléknak nevezni, hogy mindenki értse miről is van szó.

Ez annyira kikívánkozott, hogy nem tudjuk befogni!

Tanítanék Mozgalom