A Közép-európai Egyetem (Central European University, CEU) a nyílt és demokratikus társadalom értékeinek és az önvizsgálaton alapuló kritikus gondolkodásmód elhivatott támogatója. A kormány szerint ez bűn, ezért a hazai és nemzetközi tiltakozások ellenére megpróbálta ellehetetleníteni az Egyetem magyarországi működését. Végül sikerült is: a Lex CEU miatt 2020 őszétől az Egyetem Bécsbe kényszerült áthelyeztni oktatási programjainak többségét.
Az Egyetem melletti kiállások közül többön felszólatak a Tanítanék képviselői is.
Budapest – Kossuth tér, 2017. 04. 02.
Az esemény felvételén Törley Kata beszéde 1:58:42-nél kezdődik:
A beszéd szövege:
Ma Magyarországon a kormány az oktatás lezüllesztésével az ország és gyerekeink jövőjét semmisíti meg. Hol a szükséges emberi és anyagi források visszatartásával, hol a jogi és intézményi környezet ellehetetlenítésével. Teszi mindezt Orbán Viktor és kegyencei, a Fidesz és KDNP hatalmi pozícióinak fenntartásának céljából.
Céljaik eléréséhez immár törvénytelenségek elkövetésétől sem rettennek vissza: ez történt a szakképzés szétverése során is. A középiskolás korosztály 2/3-nak jövője egyszerű kartotékadat: az iparkamara lobbija többtízezer fiatalt terelt zsákutcába. A szakképzési rendszerben nemcsak az esélyegyenlőség, de az érettségi feltételei is súlyosan sérültek – amint azt Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa is kimondta. Ahogy néhány napja megállapította azt is, hogy a CEU működésének ellehetetlenítése szintén törvénysértő.
E törvénysértések, e gátlástalan és pusztító döntések mérhetetlen, jóvátehetetlen károkat okoznak az egész országnak. A Tanítanék Mozgalom megalakulása óta vallja, hirdeti, és kiabálja bele a hatalom süket füleibe ország-világ előtt, hogy a tanári, kutatói, intézményi autonómia elengedhetetlen része a sikeres, jövőbemutató oktatási rendszernek. Autonómia és szabadság nélkül nincs színvonalas közoktatás, és nincs színvonalas felsőoktatás sem.
Kik felelnek a kialakult krízisért? Fontos-e, hogy nevükön nevezzük őket? Meggyőződésünk szerint igen.
Ki is vállalja a felelősséget ma Magyarországon az oktatásért, és az oktatás mellett még az egészségügyért, a civil és a szociális szféráért, a sportért, az egyházakért és a kultúráért? Ki is jegyzi a felsőoktatás ellehetetlenítését jelentő törvénytervezetet? Ki az a miniszter, akinek már rég le kellett volna mondania? Mondjuk ki a nevét!
Balog Zoltán!
Ki is volt az, aki a nyilvánosság előtt vádolta meg csalással a CEU-t, hamisan? Ki is volt az, aki koholt vádak alapján rágalmazta meg a Közép-Európai Egyetemet? Ki is hivatkozott egy, még nem is létező, de az ellehetetlenítés becstelen, sportszerűtlen szándékával kitervelt törvényre? Ki is az, aki üres stadionokat épít iskolák helyett? Ugyanaz, aki mulatságosnak találta a tanárok kiállását és követeléseit. Mondjuk ki a nevét!
Orbán Viktor!
És ne feledkezzünk meg a parlamenti bizottságokról sem, akik habozás nélkül tárgyalásra tűzték a javaslatot! Ne feledkezzünk meg azokról a minisztériumi bürokratákról sem, akik átlagon felüli fizetésükért hajlandóak voltak részt venni a NER eme újabb téglájának előkészítésében!
Nincs, nem lehet más logikus, észszerű magyarázat a történtek mögött, csakis az, hogy a kormány számára mindennél fontosabbá vált saját hatalmának bebetonozása. Gyermekeink, fiataljaink jövője, az ország jövője sem túl nagy ár nekik ezért a célért.
Kimondhatjuk: a kormány ténykedése az oktatás területén vagy káros, vagy törvénytelen, vagy egyszerre mindkettő!
A Tanítanék Mozgalom kiáll Magyarország és gyerekeink jövőjéért! Ez most a szolidaritás, a tiltakozás, az ellenállás ideje! I stand with CEU!
I stand with CEU!
Most az elitképzés egy intézményéért, annak autonómiájáért szóljon a szolidaritás harangja. De itt és most se feledkezzünk el az oktatási rendszerünk más szintjein és területein sínylődőkről sem. Itt és most, akik itt megjelentünk, hogy szolidaritást vállaljunk a szabad, kritikus gondolkodás NER-független, sőt: NER-idegen intézményével, a CEU-val, gondoljunk mindazokra a tanárokra, akiket kormány által túlcentralizált, alulfizetett közoktatási rendszer köt gúzsba. Gondoljunk a megalázott egyetemi, főiskolai, középiskolai és általános iskolai tanárokra. És főleg gondoljunk a gyerekeinkre. A szakgimnazistákra, akiknek az érettségije idén jogsértő és embertelen. Akiknek a képzését úgy verték szét, hogy minimálisra csökkent az esélyük arra, hogy boldogulni és váltani tudó autonóm szakemberekké váljanak. A szakiskolásokra, akiktől ezt az esélyt már régebben elvették, és akikből eldobható darabárút fabrikált a vezetés. Azokra a tanulókra, akik csak akkor boldogulhatnak, ha a szüleik kimenekítik őket a közoktatásból, vagy ha erőn felüli áldozat árán felkészítő magántanárt fizetnek nekik. És gondoljunk azokra a gyerekekre, akik nem is álmodhatnak iskolai boldogulásról, hiszen a napi étkezés is gondot jelent számukra.
Szóljon itt és most értük is a vészharang.
I stand with CEU! A Tanítanék kiáll a CEU-ért. És kiállunk mindazokért, akiknek a hangja és érdekérvényesítő képessége nem elég erős ahhoz, hogy az ilyenhez hasonló demonstrációt összehozhassák a maguk számára.
Köszönöm. Az ő nevükben is!
Budapest – Várkert Bazár, 2017. 04. 09.
Itt 4 fős női „aktivista különítmény” képviselte a Tanítanékot:
Szandra: Sziasztok, mi most itt nőügyekkel fogunk foglalkozni! Olyan ügyekkel, amikkel Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, és az ő kormánya nem foglalkozik, vagy ha igen, akkor is inkább kárt okoz, mintsem segítene.
Nóra: 2017 Magyarországa a legsötétebb történelmi időket idézi. A hatalom kollektív gyűlöletre, állandóan újabb és újabb ellenségképek keresésére épít. Fantomokkal harcol, hol a menekültek, hol Brüsszel, hol a civil szervezetek, most pedig épp „Soros György egyeteme” az ellenség.
Kata: A fantomkeresés mögött azonban valódi félelem áll, mert ez a hazug hatalom retteg azoktól, akik szókimondóan, egyenesen ki merik mondani az igazságot. Félnek az oktatás szabadságától, félnek az autonómiától, félnek a szabad gondolattól. Félnek tőletek is, tőletek, akik most itt vagytok.
Blanka: Itt vagytok, CEU-s diákok?
Nóra: Itt vagytok, CEU-s oktatók?
Kata: Itt vagytok, egyetemisták?
Szandra: Itt vagytok, egyetemi oktatók?
Blanka: Itt vagytok, budapestiek?
Kata: Nagyon örülök, hogy ilyen hangosak vagytok, hogy ennyien itt vagytok! És ti itt vagytok, magyarországi romák? (…) … úgy tűnik, vannak, akiknek most sem halljuk a hangját, mert őket általában nem is hagyják szóhoz jutni. Ugye érzitek ezt, szegregátumban tengődő, vidéki iskolák, és ott tanuló diákok? Törley Kata vagyok, középiskolai tanár egy jóhírű belvárosi gimnáziumból, de én ma értetek állok itt!A felsőoktatás tervezett láncra verésével tovább csökkennek a középiskolások továbbtanulási esélyei. De a peremterületeken élőknek, a hazai romák többségének már a középiskola is elérhetetlen. Mert a nevük hallatára Balog Zoltán pánikszerűen szeretetteljes szegregációba kezd. Mert szegregált, nyomorba taszított, kizsigerelt iskolákban töltik el legfogékonyabb éveiket. Ahol nincs wc-papír és nincs rendes fűtés és nincs fejlesztőpedagógus és nincs tehetséggondozás. És nincs esély…. ezekkel a tanulókkal és családokkal SEM foglalkozik Orbán Viktor. És ti itt vagytok, fogyatékkal élők, fogyatékkal élő gyerekeket nevelő családok?
Szandra: Nem hallom a dübörgést… Czégány Szandra vagyok, egyetemista. Én ma értetek állok itt! A fogyatékkal élők a felsőoktatásban gyakorlatilag már láthatatlanok, de a közoktatásban is tudjuk, tapasztaljuk, hogy nem ugyanolyan elbánásban részesülnek, és nem ugyanolyan esélyekkel indulhatnak, mint a többiek. Stigmát kapnak, pedig csak „mások”. Az oktatási rendszer feladata éppen az lenne, hogy mindenkinek legyen lehetősége tanulni és a társadalom aktív tagjának lenni, de ezek a gyerekek és családok még a törvényben előírt minimumhoz sem jutnak hozzá? Foglalkozik VELÜK Orbán Viktor? És ti, akik az utcán élni kényszerültök? Itt vagytok???
Blanka: (csend…) Ki kell állnunk azokért, akik hajléktalanságban, mélyszegénységben élnek, hiszen értük szinte semmit sem tesz ez a kormány. Ellenük annál többet… Sulyok Blanka vagyok, a szakképzésben dolgozom. És én ma értetek is állok itt!Az esélyegyenlőtlenség ma mindennapos gyakorlat a magyar oktatásban, ezt látjuk mi is, a szakképzésben; az ő esélyeik is egyre szűkülnek. Zsákutcába tereli őket az iskolarendszer. A szakképzésben sok a hátrányos helyzetű, anyagi gondokkal küzdő tanuló – vajon milyen sors vár rájuk? Tízezrével esnek ki az iskolarendszerből még 18 éves koruk előtt. Várja őket a közmunkaprogram, várja őket a lecsúszás, várja őket az egész életre szóló ellehetetlenülés. Értük is ki kell állni! Vagy talán foglalkozik velük Orbán Viktor?
Nóra: És ha már itt vagyunk, ne felejtkezzünk el a menekültekről sem! Én ma értetek is állok itt! Emlékeztek arra, hogy az idei tanév azzal indult, hogy a migráns tanulókat listázniuk kellett az iskolaigazgatóknak? Felháborító gyakorlat ez, de még elkeserítőbb, hogy ma Magyarországon a menekülteket nem befogadjuk, nem integráljuk, hanem kívül rekesztjük őket egy gyűlöletes fallal. Sokkal rövidebb volt az a lista, amely a migráns diákok neveit sorolta, mint amennyit az emberség, a tisztesség követelne Magyarországtól! Értük is ki kell állnunk! Mert velük sajnos foglalkozik Orbán Viktor… de hogy???? Mi ezzel foglalkozunk, ezek a mi nőügyeink, az oktatás mindannyiunk ügye! Mi a Tanítanék Mozgalom képviselői, aktivistái és támogatói hisszük és valljuk, hogy csak a szabad, autonóm és korszerű köz- és felsőoktatás teremthet esélyt az embernek, és ezzel együtt az országnak.
Kata: A széles tömegek képzetlenségében, tudatlanságában, megfélemlítésében csakis egy tisztességtelen és korrupt hatalom lehet érdekelt. Hiszen a tudatlanság, a korlátolt szellem a legfőbb táptalaja a megtévesztő propagandának.
Szandra: Az oktatás és az ország sorsa elválaszthatatlan egymástól.
Blanka: Állítsuk meg a diktatúrát! Álljunk ki a szabadságért!
Nóra: Állítsuk meg a hazugságot! Álljunk ki az igazságért!
Kata: Állítsuk meg a kirekesztést! Álljunk ki az elesettekért!
Blanka: Állítsuk meg a népbutítást! Álljunk ki az oktatásért!
Áder János két nappal ezelőtt aláírta a lex CEU-t, ami ellen tízezrek vonultak több alkalommal is az utcákra. Azt a törvényt, mely ellen felemelte hangját a tudományos- és közélet számtalan szereplője, és elítélte a nemzetközi közvélemény is. Ezzel bizonyossá vált, hogy Magyarországon végképp felszámolásra került a kormányzó hatalom ámokfutását korlátozó demokratikus fékek és ellensúlyok rendszere.
Magyarországon ma – 27 évvel a rendszerváltás után – egy Moszkva által dróton rángatott diktatúra van. Mert, hogyan lehet másként magyarázni a csapból is ömlő kormánypropagandát, az újabb és újabb ellenségkép kreálását, a kollektív gyűlöletkeltést, a minden ellentétes vélemény nemhogy meg nem hallgatását, de sárba tiprását, a véleményüket kimondók ellen irányuló ellehetetlenítő akciókat, a megalázást, a fenyegetést?
Gyakran kérdezik tőlem, hogy félek-e? Nem felháborító már maga a tény is, hogy ez a kérdés egyáltalán felvetődik a XXI. században itt, Közép-Európában?
Hogyan fordulhat az elő, hogy egy kormány szembefordulva a társadalom érdekeivel szétverje az oktatási rendszert ellehetetlenítve így gyermekeink, a fiatalok és az ország jövőjét?
Az Orbán-kormány Hoffmann Rózsa nevével fémjelzett oktatáspolitikája megbukott. De a bukás nyilvánvalóvá válása és kénytelen beismerése óta sem tettek semmi előremutatót, sőt, azóta is folytatják a rombolást:
Lerombolták a szakképzést.
Meg sem próbálják megakadályozni a hátrányos helyzetűek lecsúszását.
A fogyatékkal élő diákok nem jutnak hozzá a szükséges ellátáshoz.
Szegregációban viszont a világ élmezőnyében vagyunk.
Folyik egy még centralizáltabb NAT előkészítése, ami még a pedagógiai módszereket is előírja majd, mint a szocializmus legsötétebb éveiben a központi utasítás.
Kötelező lesz a középiskolai felvételi, és keretszámokkal csökkentik a gimnáziumokba felvehető gyerekek számát, hogy a szétbarmolt szakképzés felé tereljék őket, ahonnan nincs esély a továbbtanulásra.
És akkor egyetemeket fognak bezárni, úgy ahogy most a CEU-t akarják…
Mindez nem véletlen, hanem a kormányzó elit hatalmának bebetonozása érdekében zajlik, mert a megtévesztő propagandának csak az alulműveltség, a tudatlanság, a korlátolt szellem lehet táptalaja.
A mi rendezvényünkkel egy időben a Hősök terén, Budapesten ismét tüntetés van. A kormány újabb törvénytervezete a civil szervezeteket akarja megbélyegezni. Azokat a szervezeteket, amelyek az itt élő emberek és az ország számára alapvető fontosságú feladatokat látnak el: segítik az időseket, az elesetteket, a hajlék nélküli embereket, védik a környezetet, a természetet, ellátják az emberek érdekképviseletét, kulturális, oktatási, egészségügyi területen tevékenykednek, és még sorolhatnánk tovább. Munkájukat eddig is tisztán, átláthatóan és befolyásolástól mentesen végezték. A kormány szerint mégis megbélyegzést érdemelnek. Ez ellen is fel kell emelni a szavunkat!
És ha már itthon vagyunk, akkor ejtsünk egy szót a mi városunkról is. A mi önkormányzatunk azon kevesek közé tartozott, mely zokszó nélkül, boldogan adta állami fenntartásba és működtetésbe oktatási intézményeit, most pedig a közétkeztetés – egy nem miskolci cég számára történő – kiszervezésével végleg megszabadult az iskoláskorúak nyűgétől. „Ez is példamutató.” Egy elnéptelenedő város, mely nem ragaszkodik a fiataljaihoz, az itt lakókhoz.
De most tartsunk önvizsgálatot! Be kell vallanunk, hogy ezt eddig hagytuk. Sokszor fordítottuk el a fejünket, hogy ne lássunk, dugtuk be a fülünket, hogy ne halljunk és szorítottuk össze a fogunkat, hogy ne szóljunk. A hamis békesség kedvéért sokszor választottuk a hamis csendet!
És túl sokáig hittünk. Hittük, hogy a NER azt jelenti, hogy számít a véleményünk. Pedig mára kiderült, hogy ez a betűszó a Nemzet Ellenes Rombolást rövidíti.
De ebből elég volt! Ha nem akarunk továbbra is így élni, ha változásokat akarunk, akkor először is saját magunknak kell megváltozni! És azzal, hogy itt vagytok, TI már megtettétek az első lépést, egy óriási lépést.
Mert ha volt jogunk választani, akkor van jogunk számon kérni is!
Nem maradhatunk olyan ország, ahol a jólétről és a sikerekről csakis óriásplakátokról értesülhetünk!
Nem maradhatunk olyan ország, ahol százmilliárdokat költenek hazugsággyártásra, miközben emberek éheznek vagy fagynak meg télen – akár a saját otthonukban!
Nem maradhatunk olyan ország, ahol a gyógykezelés a kiváltságosoké, a többieké pedig a hosszú szenvedés!
Nem maradhatunk olyan ország, ahol a hatalom saját konzultációs kérdéseire önmaga adja meg a válaszokat!
Nem maradhatunk olyan ország, amely nem mindenkié, hanem csak a haveroké!
Nem maradhatunk olyan ország, ahol nem a tudás, a tehetség, a szorgalom, hanem a hatalom közelsége számít az egyéni boldogulásban!
Nem maradhatunk olyan ország, ahol minden hatodik magyar gyermeknek külföldön kell megszületnie!
És nem maradhatunk olyan ország, ahol a kormány nem orvosa a problémáknak, hanem ő maga az előidézője azoknak!
Állítsuk meg a diktatúrát! Állítsuk meg az oktatás lezüllesztését! Állítsuk meg a propagandát! Állítsunk meg minden írott rendeletet, mely a lelkiismeret íratlan törvényeinek mond ellent!
És nem nekünk kell félnünk! Félni azoknak van oka, akik most Sorosoznak, pedig soros-pénzen tanultak, akik most Simicskáznak, pedig simicska-pénzen lettek politikusok, akik most a civil szervezeteket akarják ellehetetleníteni, pedig civil szervezeteket toltak maguk előtt és pénzelnek azóta is, hogy látszat-tüntetésekkel támogassák őket, mikor megrendül a hatalmuk. Féljenek csak ők, mert egyszer el kell számolniuk!
Legyünk hát mi magunk – civilek, akár egyének akár szervezetek – a fékek és ellensúlyok! Cselekednünk kell!
A civilek, az oktatás és ezen belül a Közép-európai Egyetem ellehetetlenítése a tudás és a gondolat szabadságát támadja! Állampolgárok vagyunk, és nem alattvalók. Mi vagyunk a mindenkori kormány megbízói, nekünk tartoznak elszámolással. Sokfelől indultunk, de egy irányba tartunk. Gyermekeink, és saját jövőnket magunknak kell a kezünkbe venni!
A jövő záloga pedig az autonóm, szabad és színvonalas köz- és felsőoktatás!
