Tiltakozás a független sajtó és a civilek elnémítása ellen – Pilz Olivér beszéde a miskolci tüntetésen (2025. május 30.)

Az esemény leírása: ITT

A beszéd szövege:

Az éj leple alatt érkező fekete autókat még éppen nem vetették be, de az éj leple alatt benyújtott jogcsorbító törvénytervezetek mindennapossá váltak. Így vették el a pedagógusok sztrájkjogát és egy ilyen törvény miatt vagyunk most is itt.

A kormány legújabb himnuszéneklője az említett fekete autók hiányával magyarázta, hogy szerinte demokrácia van. Amíg épp homokba dugta a fejét, biztos nem vette észre, hogy tanárokat rúgtak ki, mert kimondták a véleményüket az oktatási rendszerről, iskolaigazgatókat váltottak le, mert kockás inget viseltek, jól kiépített propagandagépezetük segítségével orvosokat, bírákat vádoltak meg igaztalanul, mert nem voltak hajlandók megalkudni, a legkülönfélébb kisebbségekhez tartozókat lehetetlenítenek el most is, mert mások, mert csak…, mert kell az ellenségkép és a gyűlöletkeltés a hatalom megtartásához.

A Tanítanék 2017. februárjában szervezte meg a budapesti Kossuth téren azt a tüntetést, ahol 42 civil szervezet képviselője lépett fel a színpadra, mert a kormány már akkor célkeresztbe vette őket. Vezetőiket vegzálta, működésüket ott akadályozta, ahol tudta, koholt vádakat terjesztett róluk, elvágta pénzügyi forrásaik egy részét.

A tüntetés címe: „Most mirajtunk a sor!” volt. A többség kemény munkával, magánszemélyek mikroadományainak és pályázati lehetőségeknek köszönhetően valahogy kihúzta. Itt jegyzem meg, ezen pályázatok nyilvánosak, adott programra szólnak és jól átlátható elszámolásúak – nem úgy, mint a közpénz jellegüket oly gyakran elvesztő adóforintjaink útja, melyekből paloták, udvarházak épülnek, luxushajók, magánrepülőgépek lesznek, hogy az apró-cseprő milliós ruhadarabokról ne is ejtsek szót. Mindeközben rengetegen vannak, akiknek nemhogy az évi 1 hetes tengerparti nyaralás marad vágyálom, de a gyerekei ruházása és jóllakatása is.

Az ókori rómaiak „divide et impera” elvét saját magára modernizált formában hamar magáévá tette a rezsim: Oszd meg és lopj!

A megosztás a léleknek, az anyagi nélkülözés a testnek fáj. És fájnak ezek mindenkinek. Nemcsak a kritikákat megfogalmazóknak, de a híveknek is. Igen, hívek, mert egyébként nincs arra logikus magyarázat, hogy azt mondják a feketére, hogy fehér, az elfogadhatatlanra, hogy jól van ez így, saját nyomorukra, hogy ez számukra a boldogság.

15 éve folyamatosan, korlátlan lehetőséget kapott ez a „gárda”, hogy megmutassa, mire is viheti gyönyörű kis országunk – de 15 éve csak a saját maguk számára kínálkozó lehetőségeket ragadták meg. 15 elpocsékolt év az ország számára, mert hová jutottunk? Mindenben Európa sereghajtói között kullogunk, ha éppen nem a sor legvégén.

De egyszer mindennek vége, elfogy a türelem. Mállik a nimbusz, porlad a mesterségesen felépített imázs, s egyre többen vágyják ennek a gőgös, kivagyi, cinikus, pénz- és hataloméhes rendszernek az összeomlását.

A rezsim végső elkeseredésében pánikol és egyre több, még több hibát vét: tör-zúz amit ér. Egyik utolsó nagy nekirugaszkodásával most nekimegy a teljes kritikus sajtónak, a cselekvő civil szférának és rajtuk keresztül a teljes magyar társadalomnak. Ez fájni fog! És nem kicsit, hanem mindenkinek! Mert, mint ahogy ’17-ben is elmondtuk: “… a civil szféra az utolsó, ami még betöltheti a fékek és ellensúlyok szerepét. Márpedig fékek és ellensúlyok nélkül nem létezik demokrácia.” Még olyan demokráciaszerűcske sem. „Mi vagyunk a kontroll, a gát, ezért félnek tőlünk, ezért akarnak a legaljasabb eszközökkel megsemmisíteni minket.”

És most tényleg: végleg mirajtunk a sor! Rajtunk, mindannyiunkon! Mert, ha sikerül „kitakarítani” a kritikáknak is helyt adó sajtótermékeket és civil szervezeteket, akkor ki fog kabátot vinni a fagyoskodó hajléktalan embereknek, ki fogja a petárdáktól megrémült kutyákat megkeresni, menhelyeket működtetni, a rászorulóknak adakozni, a hátrányos helyzetű gyerekek tanítását-nevelését segíteni, cipősdobozokba ajándékokat gyűjteni, árvíz idején zsákokat hordani, a problémáknak hangot adni és azt kihangosítani? Kik fognak megoldásokat is keresni? Kik fogják felemelik a szavukat a természetért, a környezetünkért, a kultúráért? Hol találsz majd szociális munkást, tanodát, érdekvédelmi szervezetet, jogvédőt…?

És a hű csatlósok még a tervezeten is tudnak csavarni: Azt találták ki – megvárva az adóbevallás határidejének leteltét –, hogy azok az 1%-ok, melyek „listázott” szervezekhez kerülnének, az adózók (másnéven választópolgárok) akarata ellenére máshová folyjanak be. Konkrétan az állami milliárdokkal kitömött Batthyányi-Strattmann Alapítványhoz, ami egyedi gyógyszerkérelmeket bírál el. Létezik gonoszabb politikai konstrukció mint beteg embereket és üldözött civileket szembeállítani?

Szuverenitás. Ki veszélyezteti itt legfőképpen a magyar szuverenitást? Ki, ha nem éppen az egyszer bizton sorrakerülő elszámoltatás miatt és a hatalomért remegő, a társadalmat szétziláló és az országot kifosztó korrupt „elit”?

Korrupt rendszerben nincs szabadság. És szabadság nélkül nincs jó oktatás. Ma Magyarországon oktatási korrupció is van! Katonai kiadásokra „béke”-kormányunk a GDP 2,1%-át költi. (Egyébként „világraszóló barátunk”, Trump elnök partnereitől 5 %-ot várna el, ami nálunk nyilván nem valósulhat meg a gazdaság állapota miatt – hála annak a gazdasági miniszternek, akinek a lottózás garantált pénzkidobás, mert ő nem csak a számokat, de még azok előjelét sem képes eltalálni.) És mennyit költünk oktatásra? A KSH adatai szerint 2,7%-ot, ahogy ugyanennyi volt ez egy évvel korábban is, míg az uniós átlag közel 5%! Az oktatás lezüllesztésével gyermekeink jövőjét lopja el a kormány. És ennél nincs súlyosabb korrupció!

Az ország és gyermekeink jövője a tét!

Nem lehet még mindig azt hajtogatni, hogy „nekem mindegy”! Mert nem az! Mert nem mindegy a gyerekednek, a szüleidnek, a rokonaidnak, a barátaidnak, a szomszédaidnak, a kollégáidnak. Nem lehet mindegy! Tényleg nincs már hova hátrálni! A társadalom mi vagyunk, mi civilek. Össze kell zárnunk, össze kell kapaszkodnunk és cselekednünk kell! Támogatni kell a megtámadottakat! Meg kell szólalni, ki kell mondani a véleményünket és meg kell azt osztani másokkal! Szembe kell nézni és szembesíteni kell a valósággal! Fel kell állni, kimenni az utcákra, és majd elmenni szavazni is!

Mert, ha nem, akkor tényleg nem marad más hátra, mint imádkozni gyermekeinkért.

***

Sajtóbeszámoló: https://borsod24.hu/2025/05/31/miskolcon-is-tuntettek-az-atlathatosagi-torveny-ellen/