Karácsonyi meglepi: "HIT-tételre" kötelezett iskolák (2017-2018 fordulója)

Érdemes szemügyre venni a kormány év végi pénzosztogatásának adatait:
1. helyezettek az egyházak 88+12 mrd forinttal (utóbbi a 2017-2020 időszakra)
2. helyezett a sport (pl. határon túli fociakadémiák, de itt is feltűnőek az egyházi kedvezményezettek): kb. 46 mrd
3. helyezettek a határon túli (zömmel egyházi) szervezetek: több mint 33 mrd Ft

Tehát az egyházak taroltak – akárcsak az oktatásfinanszírozás terén, ahol 4-szeres az előnyük az állam saját iskoláival szemben.

És mi jutott az év végén az oktatásnak? Az előző évi meglepetéshez hasonlóan – mikor a szakképzésben résztvevők 2 hónappal az érettségi jelentkezés előtt végre megtudhatták, hogy miből is kell májusban vizsgázniuk – egy újabb feketeleves: Az iskoláknak „HIT-et kell tenniük”, azaz Honvédelmi Intézkedési Tervet írniuk. (Az elnevezésekben, rövidítések megszülésében igazi profi csapata lehet a kormánynak, mert ez a rövidítés méltó párja a korábbi PÖCS-nek).

Persze azon még nem kellene felháborodni, hogy meg kell határozni, hogy ha baj van (természeti vagy egyéb katasztrófa, terrorcselekmény stb.), akkor közel sem árt tudni, hogy kinek mi a feladata – és ilyen feladata nyilván a tanároknak is van. De az iskolák SZMSZ-e tartalmaz természeti katasztrófára, ill. tűz- és bombaveszélyre vonatkozó fejezetet, akkor most mire fel ez a nagy haddelhadd?

A kormány ezzel szándékozik biztosítani különleges jogrend idején „az intézmények alaprendeltetés szerinti feladatok végrehajtására való képességét” (bármit jelentsen is ez).

 Az EMMI leiratában „potenciális fenyegetettséget“ emlegetett. (A dupla feltételezés szintén elég nehezen értelmezhető – lehet, hogy esetleg fenyegetnek???).

A minisztérium arra kötelezi az oktatási-nevelési intézmények teljes körét (dolgozókat és diákokat – természetesen beleértve az óvodásokat is), hogy vegyenek részt a terrorveszély-helyzetre való felkészülés folyamatában, és segítsék elő, támogassák egy feltételezett válság kezelése során esetlegesen szükségessé váló katonai feladatok végrehajtását. 

Ne lepődjön meg senki, az iskolák militarizálására nem ez az első kísérlet – pár hónapja az iskolai lőterek kialakítása volt napirenden, amihez azóta forrásokat is rendelt a kormány.

Egy honvédelmi intézkedési terv (a név is megtévesztő, nem honvédelemről van itt elsősorban szó, de erről később) önmaga karikatúrájává válik, amennyiben óriási apparátust mozgat meg (a fent említett intézményi katasztrófa-, tűz-, bomba-fenyegetettségi leírás 1-2, míg jelen dokumentum mintája 34 oldalas!!!), miközben a reális veszély mértéke a valóságban kimutathatatlan. (Vagy a kormánynak vannak ezt cáfoló, hatalmas, valós veszélyt alátámasztó dokumentumai vagy csak politikai propaganda létezik?)

Egyébként pedig miért a pedagógiai végzettségű igazgatók feladata, hogy meghatározzák, mi a teendőjük statárium, vagy háború (különleges jogrend) idején? Vannak erre megfelelő szakemberek úgy, ahogy az iskolai tűzvédelmi szabályzatokat is évek óta ilyen cégek készítik és ellenőrzik. (Mellékesen: hogy lesz ebből egységes intézkedés, ha minden iskola a saját elképzelése szerinti cselekvési tervet alkotna – véletlenül nem éppen az ilyenek elkerülése miatt lett a KLIK, aztán a tankerületek?)

Normális esetben vészhelyzetkor az iskolák ingatlanhasznosítása, a gyermekek biztonságba helyezése lehet a cél. Itt viszont olyanokat olvashatunk, mint: riasztási kötelezettség, értesítés kötelezettség, készenléti szolgálat, mozgósítási jegyzék elkészítése…

Gyanús, hogy esetleg az igénybe vehető ingatlannal kapcsolatos adatszolgáltatás egyszeri, fenntartói kötelezettsége helyett az intézmények többségét egyszerűen belekeverték az EMMI rendelet megalkotásakor a HIT létrehozására törvény szerint (kormányrendelet) – és logikusan is – valóban kötelezhető, a honvédelem alá tartozó oktatási-, nevelési feladatokat is ellátó egyéb intézmények (pl. katonai köznevelési intézmények) közé. Persze – ha, ez így van –, bevallani nem fogja a kormány, hiszen az választói körében presztízsvesztés lenne, inkább letolják ezt az iskolákra újabb bürokratikus terheket rovó békát is a torkunkon, ha már „így alakult”.

VAGY szándékos hisztériakeltésről van szó (a veszély ilyen mértékű eltúlzása a köznyugalom megzavarására is alkalmas), mesterségesen felkorbácsolják az indulatokat, a polgárok széles körében szorongást és nyugtalanságot keltenek, újabb színtéren/harctéren (az iskolákban) folytatódik az idegenellenesség és gyűlöletkeltés szítása, miközben semmibe veszik az érintettek lelkiismereti szabadságát – újra megalázva őket. Vagyis az „elbénázás” alternatívája sokadszorra is a szándékosság, az üres propaganda, a társadalom manipulációja.

Nagy kérdés, hogy hogyan egyeztethető mindez össze az alkotmányban szereplő társadalmi békével, a közmegegyezés biztosításával? Az Alaptörvény utolsó mondata: „Legyen szabadság, béke, egyetértés!“. Igen, arra vágyunk, hogy végre ne valamilyen harcban, vagy arra készülve, egymással megosztva, gyűlöletben teljenek napjaink – arra, hogy úgy éljünk, mint egy normális demokráciában szokás.