TÉR-számtan – a kormány oszt, de leginkább megoszt

írta: Pilz Olivér

A 2024/2025-ös tanév – a „remek kis NAT-vizsgáztatás” mellett – a pedagógusok számára a nem igazán várt teljesítményértékelési rendszer (TÉR) lázában telt. Idén először minden teljes munkaidőben dolgozó kollégát minősíteni kellett. Ráadásul a két leghúzósabb időszakban, a tanév kezdetekor és végén egy rakat adminisztrációval jár ez a folyamat – mintha a papírmunka eddigi mértéke nem lett volna épp elég. Sőt!

Az értékeléshez az Oktatási Hivatal ajánlásokat tett közzé. AJÁNLÁSOKAT! Tehát ezek figyelembevétele elvileg nem kötelező, de tudjuk, hogy az intézményvezetők sokszor miként értelmezik ezt…

És azért „nem igazán várt” ez az értékelés (hogy saját magamat idézzem), mert bár szinte mindenki egyetért abban, hogy a minőségi munkát el kell ismerni, honorálni kell, ugyanakkor a pedagógiai teljesítmény ebben a kormány által elképzelt formában nem mérhető. Ráadásul a TÉR-ben keveredik a minőséginek nevezett munkavégzés a túlmunkával. Ez utóbbit pedig a munkáltatónak kutya kötelessége lenne kifizetnie az amúgy is sokszorosan túlterhelt pedagógusoknak.

A kormány rendelettervezete fejenként 20 ezer forintra árazza be a pedagógusok minőségi munkavégzését, ami – ahogy már említettem – keveredik az egész éves túlmunkájukkal. Nem igazán gáláns az ajánlat… Még akkor sem, ha nem a NER-elit napi 225 millió forintjával, hanem egy meglehetősen szolid hétvégi bevásárlás költségeivel hasonlítjuk össze. Talán még a spártai jelző sem tűnik túlzónak erre most, mikor ma reggel újfent szembesültem a piacon az idénygyümölcsök árával.

Hát, ennyit ér a kormánynak a tanárok munkája… Meglepődött-e ezen bárki?

De van még egy alapvető problémám. Eddig az volt a meggyőződésem, hogy a piacgazdaságban előre szokás tisztázni, hogy miért mennyi fizetség jár. A tervezet viszont most, a tanév végén, a minősítések befejezésekor, nem pedig tanév elején, a vállalások időszakában jelent meg. (Persze látva a központosítást – nem csak az oktatásban – meg az államosítások mértékét, felmerül, hogy egyáltalán jól „lőttem-e be” a magyar gazdaság és politika irányvonalát…)

Lássuk tehát, mit jelent a teljesítményértékelésen alapuló emelés:

Nem véletlenül emeltem ki vastagon két részt a tervezet idézetéből:
Egyrészt ott van az a „-hat”, azaz az „átlagos pedagógusokat” nem kötelező honorálni. De felvetődik a kérdés: azok után, hogy az előző évben több iskolában tesztelték a rendszert, s lényegében mindenhonnan az a visszajelzés érkezett, hogy az igazgatók mindenkit a kiemelkedő kategóriába soroltak, mi értelme ennek az egész herce-hurcának? Miért nem kap egységesen mindenki 20 ezer forint béremelést, és hagyjuk a fenébe az egészet? Mert, ha ez így lesz – és nagy rá az esély (a tankerületek fenyegetőzése ellenére, hiszen a pénzügyi érdek és az igazgatók jól felfogott érdeke most ellentétes) –, akkor nem is fog több jutni senkinek sem. De még akkor se nagyon, ha lesznek „átlagos eredményűek” is a tantestületben, mert akkor az „ő pénzüket” ugyan megkaphatják a „kiemelkedők”, de hogy mennyivel kapnak majd többet 20 ezernél, az attól fog függeni, hogy utóbbiak mekkora arányt (létszámot) képviselnek az intézményben. Minél többen vannak, annál inkább az alsó értékhez közeli emelés jut nekik, azaz minél „jobb” (a TÉR szerint – ami persze valójában nem sokat jelent) egy iskola, annál kisebb emelést kapnak az ottaniak… Abban viszont biztos vagyok, hogy az ilyet kontraproduktívnak nevezik. Egyébként is, lesz olyan bátor vezető, aki ilyen pedagógushiány mellett leminősíti a kollégáit? (Ha lesz, akkor milyen munkahelyi légkör lehet ott?)

Valójában léteznek rosszindulatú – vagy egyszerűen alkalmatlan – vezetők is, de maguk alatt vágják a fát, mert el fognak tőlük menni a munkavállalók oda, ahol jobban megbecsülik őket. (Egy állandó vándorlást is beindíthat ez a rendszer. Az azonban leginkább a gyerekeknek árt, ha megszokott tanáraik, óvópedagógusaik, akiket megszerettek, megszoktak, továbbállnak a magasabb bér reményében. Lehet mondani, hogy „Ennyi pénzért???” – de erre hamarosan visszatérek.) Ezek a helytartók a százalékszámítás lényegével sincsenek tisztában: azt állítják (a kapott értesüléseink alapján), hogy náluk a teljesítményértékelésben nem is lehet 100%-ot elérni, mert több pont is olyan tevékenységért jár, ami náluk nem releváns. Ezzel az intézményvezetők által emlegetett „jár”-ral kapcsolatban ismét felhívnám a figyelmet arra, hogy az OH dokumentuma AJÁNLÁS, tehát nincs központilag meghatározva, hogy mire és mennyi pont „jár”! Ezt helyben kell eldöntenie – bármily meglepő – éppen a FELELŐS vezetőknek! Legyen már az ilyen helyeken egyetlen valaki – mondjuk egy matekos –, aki elmagyarázza nekik, hogy ami nem releváns, azt nem kell értékelni (lepontozni, lenullázni) még akkor sem, ha mindenképp az AJÁNLÁS szerint akarnak eljárni! Az összpontszámot (amit a százalékszámításnál alapnak hívunk) csökkenteni kell a nem releváns tevékenységek pontszámával, azaz náluk az elérhető maximum nem 100 pont lesz. (Ó, mily borzalom!) Az adott kolléga „eredményességének” meghatározásához az általa elért összpontszámot az előbb meghatározott (100-tól kisebb) alappal el kell elosztani, s az így kapott hányadost megszorozni pontosan 100-zal. (A százalékszámítás már csak ilyen:)

A másik kiemelés arra vonatkozik, amit korábban nem akartam elhinni, amit a tervezet véglegesítés előtt majd módosuló kifejezésének gondoltam, mindaddig, amíg visszaigazolást nem kaptam: az „illetmény” szóra. Korábban az volt a vélekedés, hogy az egy éves teljesítmény alapján megítélt összeget egy évre, pótlékként kapják majd meg a pedagógusok. De a kormány az Európai Bizottságra mutogatva (remélhetőleg hamarosan kiderül, hogy ki a hunyó!¹) a bérbe építené be azt, aminek – a „bér nem csökkenhet” alapelv szerint – számos következménye lesz… Már, ha hosszabb távon komolyan vesszük a TÉR-t. Mert „szöveg szerint” most kapható havi 60 ezer Ft, de a következő évi értékelés után ez – mivel az illetmény részévé válik – megmarad (akkor is, ha „nem teljesít jól” majd az illető). Újabb „kiemelkedő” eredmény után pedig erre rakódik majd rá a TÉR-ben elérhető következő emelés.

Persze éljenezhetnénk is, de egy kis számolással kiderül, hogy ettől jobb terve még nem volt a kormánynak a megosztásra. Akik folyamatosan és kizárólag a munkájuknak élnek (azért ez sem teljesen normális vagy elvárható), azoktól sajnálom legkevésbé, de tegyük fel, hogy vannak olyanok, akik valamiért – nem éppen áldásos pedagógiai tevékenységük miatt – „jól fekszenek” az igazgatónál és/vagy a tankerületnél… (Talán senkinek sem kell bemutatni „ezt a típust”.) Ők ebben a rendszerben a pályájuk alatt (40 év munkaviszonnyal számolva) odáig premizálódhatnak (ha van ilyen szó), hogy végül havi 2,4 millió forinttal több fizetést kapnak majd, mint a pixisből kiesett társaik (akik akár életük folyamán végig valahogy mindig „csak” 79%-osan teljesítettek). És bár tudom, hogy ez egy gondolatkísérlet, de azzal még nem is számoltam, hogy a továbbiakban minden százalékban, egységesen megállapított béremelés is erre a nagyobb fizetésre fog rárakódni (így a már beígért, s egyúttal az Unió felé bevállalt 2026 januári is), tovább növelve az előnyt, illetve a bérkülönbséget és bérfeszültséget.

Egy ilyen elfuserált (a valódi értékeket nem feltétlenül feltáró, „cserébe viszont” alacsony hatékonyságú) értékelési rendszernek könnyen lehetnek a pedagóguslétet tovább keserítő hatásai is.

Remélem, hamarosan a kormány és az oktatásirányítás is megkapja a maga teljesítményértékelését!

1. Azóta a válasz megérkezett, a levélváltás a PSZ oldalán olvasható: https://pedagogusok.hu/hirek/europai-bizottsag-valaszlevele-a-ter-finanszirozasaval-kapcsolatban/ ↩︎