Tükör a szöveg – irodalomterápiával erőforrásaink felkutatásáért

írta: Berta Bea tanár, irodalomterapeuta,
a Magyar Irodalomterápiás Társaság elnökségi tagja,
a Tanítanék aktivistája

A Tanítanék Mozgalmat a legtöbben az oktatási ügyekkel kapcsolatban szervezett tüntetésekről, illetve az oktatást befolyásoló kormányzati döntések következményeinek kihangosításával kapcsolatos munkájáról ismerik. Ugyanakkor a Tanítanéknak az is fontos, hogy pedagógiai jógyakorlatokat mutasson be, illetve az iskolahasználók lelki jóllétével is törődjön.

Ennek jegyében szerveztük meg több alkalommal¹ is az erőforrásaink felkutatására koncentráló irodalomterápiás eseményünket (is), ahol Berta Bea irodalomterapeuta, tanár vezetésével néztek rá a résztvevők – óvodapedagógusok, általános és középiskolai tanárok, pedagógushallgatók – a nehéz helyzetekben mozgósítható erőforrásaikra.

A programot a meghirdetéskor így mutattuk be:

Az „erőforrás” szó a legtöbb embernek ismerős, de mi az irodalomterápia?

Nagyon röviden: egy művészetterápiás módszer, amely egy szövegből kiindulva vezet minket az önismeret útján. A szöveg leggyakrabban vers vagy novella, dalszöveg, mese, egy blogbejegyzés vagy egy saját magunk által létrehozott szöveg (nem cél irodalmi értékkel bíró szöveg megalkotása – itt nem íróképzésről van szó), de lehet regénnyel is dolgozni – igazából a szöveg terjedelme miatt esik erre a műfajra ritkábban a választás. Az irodalomterápiás módszer lehetőséget ad az érzéseink megfogalmazására, illetve arra, hogy meglássuk: nem vagyunk egyedül a problémáinkkal. Új nézőpontokat kaphatunk egy támogató, biztonságos környezetben, egy csoportban – hiszen legtöbbször 6-8 fő dolgozik együtt.

Adódhat a kérdés, hogy mi NEM irodalomterápia… Nem irodalomterápia, amikor egyedül olvasunk, bármiféle kísérő, támogató beszélgetés nélkül. Bár az olvasás terápiás hatása akkor is jelentkezhet, amikor egyedül olvasunk, az teszi kifejezetten terápiássá, ha az olvasó és a szöveg mellett megjelenik egy facilitátor is, aki kíséri az olvasót az útján.

A facilitátor (vagy „csoportvezető”, de az én értelmezésemben a „vezetés” nem fedi le az irodalomterápiás csoportban betöltött szerepemet, inkább kísérőként gondolok magamra) választ egy szöveget, azt az alkalmon felolvassa, és néhány kérdéssel beindítja a beszélgetést. Innen kezdve a legfontosabb feladat a biztonságos környezet megteremtése és fenntartása, a felmerülő érzések, gondolatok kihangosítása, illetve a rendelkezésre álló idő leghatékonyabb kihasználása.

Nem irodalomterápia az sem, amikor az olvasott szöveg karaktereit, narrációját, képeit, szerkezetét vizsgáljuk. Tehát nem magyarórán veszünk részt és nem is könyvklubon, amikor irodalomterápiás csoportba megyünk. Nem az a cél, hogy a szöveggel kapcsolatban tárjunk fel minél több részletet, hanem hogy magunkkal kapcsolatban tegyünk fel kérdéseket és keressük a válaszokat. Ebből következően, nem várhatjuk se a facilitátortól, se a csoporttagoktól, hogy megmondják, mi a megoldás egy-egy problémánkra… A csoport azt az érzést tudja adni, hogy nem vagyok egyedül, másokat is foglalkoztatnak hasonló kérdések, és bár nem könnyű, de felszabadító érzés beszélni az érzéseinkről, és megnyugtató megélni azt, hogy jogom van ehhez.

Egy irodalomterápiás csoportalkalom általában 90-100 perces, és egy meghatározott forgatókönyv szerint zajlik. A nyitókörben nagyon röviden elmondjuk, ki milyen érzésekkel, gondolatokkal, várakozással érkezett. Ezt követően ráhangolódunk a szövegre (kártyákkal, képekkel, idézetekkel, asszociációs technikákkal), majd a szöveg felolvasását követően beszélgetünk a bennünk keletkező érzésekről, gondolatokról. Nem valamiféle válasz vagy megfejtés megtalálása a cél, hanem arra a kérdésre keressük a választ, hogy hogyan tudunk mi magunk kapcsolódni a szöveghez, milyen, számunkra fontos olvasat vagy kérdés rajzolódik ki, milyen, minket aktuálisan foglalkoztató témát hív elő a szöveg. A beszélgetés során a csoporttagok a megosztásaikkal lehetőség szerint egymáshoz kapcsolódnak – fontos, hogy itt nem cél egymás meggyőzése.

Hangsúlyosan van jelen ebben a folyamatban a teljes természetességgel kialakuló elfogadás, illetve a rácsodálkozás arra, hogy ugyanarra a kérdésre többféle válasz is adható, ugyanaz a szövegrészlet más-más csoporttagnak más-más olvasatot hoz. Az elfogadáson túl így természetes ajándéka lehet egy ilyen csoportfolyamatnak a perspektívaváltás képességének kialakulása, hiszen tapasztalhatjuk, hogy eltérő élethelyzetekben lévő, más-más személyiségű emberek ugyanazt a történést teljesen másképp élik meg. A szöveg által inspirált beszélgetés közben gyakran viszünk be valamilyen írásos feladatot is. Ez lehet pár perces, a szöveg egy sorával végzett tevékenység, de lehet egy hosszabb, 10-15 perces írásos feladat is, amely eredményeképpen megszülető szöveggel a későbbiekben egyénileg vagy csoportosan tudunk dolgozni. Az alkalmat minden esetben a zárókörrel fejezzük be, ami lehetőséget ad végiggondolni, mi emelkedett ki nekünk az együtt töltött idő során, milyen érzésre, gondolatra, kérdésre került a fókusz, mi az, amivel érdemes a későbbiekben is foglalkozni.

A fentiekből talán kitűnik, hogy az irodalomterápiás csoport esetében folyamatban gondolkodunk, egy-egy alkalom arra lehet elegendő, hogy kipróbáljuk a módszert, és megtapasztaljuk, hogyan segítheti egy írott szöveg az önmagunkra és a másokra való rácsodálkozást. A Tanítanék által szervezett, az erőforrásokra koncentráló alkalmak mindegyikén egy történet (egy japán mese) segítségével néztünk rá a nehéz helyzetekben keletkező érzéseinkre, majd egy rövid, páros beszélgetést követően közösen gyűjtöttük össze az erőforrásainkat. A csoporttagok beszámolói szerint valós segítséget nyújtott nekik a csoportélmény megtapasztalása, illetve a közösen összegyűjtött erőforráslista is, amelyet lefotózva magukkal vittek, így a továbbiakban is folytatódhat az erőforrásainkkal kapcsolatos gondolkodás – magunkban vagy akár másokkal együtt.

1 A 2025. május 29-én tartott programunkkal kapcsolatban köszönetet mondunk a IX. kerületi önkormányzatnak a szervezésben való segítségért és a helyszín (Ferencvárosi Művelődési Központ) biztosításáért.