írta: Biszák Otília
Tavaly ősztől kezdve gyűjtjük a napi és helyi szintű problémákat az oktatásban. Az interjús, majd a kisebb létszámú kérdőíves kutatás után az újabb kérdőívünket többezren töltötték ki. (Köszönet a válaszadóknak innen is!) A májusban lezárult adatfelvétel eredményeit folyamatosan dolgozzuk fel, közös cselekvési terveket készítünk, ami eszközöket adhat azok számára, akik még nem fáradtak el a próbálkozásokban. A cél nem a probléma elfedése lesz – toldozgatás-foldozgatás, ahogyan sokan megfogalmaztátok a félelmeteket az egyéni felvetéseitek kapcsán. A cél az illetékes döntéshozók és intézmények számonkérése, mert nem várhatunk addig, ameddig az egész rendszer lecserélődik, hiszen aki most nem kapja meg a segítséget, az később már pótolhatatlan hátrányokat halmoz fel.
Nem vagyok költő, nem is akarom magamat annak beállítani, viszont közel 3000 szabad szöveges válasz elolvasása után a tapasztalatok folyószöveggé rendszerezése nehéz. Meséltetek konkrét történeteket, intézményi reakciókat, jó és rossz példákat. Nyilván nem kellett volna meglepődnöm, hogy ennyire kilátástalan a helyzet, hogy ennyiféle, mégis hasonló küzdelemmel jár a mindennapos élet a jelenlegi oktatási rendszerben…
Az eddigi benyomásaimat rendezetlenül és érzelmességgel vádolhatóan szeretném megosztani veletek. Fontosnak tartom, hogy néha jelenjen meg a számok mögött ülő ember és vállalja fel szerepének esetenkénti szubjektivitását is.
Baj van. Baj van. Baj van.
Kétségbeesés és kilátástalanság
van a szavaitokban.
Kényszerhelyzetek, borúlátás,
felháborodás, cselekvésképtelenség.
Amikor a problémákat kérdezem meg,
csak szűrt képet kapok a világotokból.
Rám bíztátok őket,
féltve rejtett kincsesládák
penészedő kincsekkel.
Segítenék nektek,
amikor…
sírva ér haza a gyerek a kimerültségtől
kötelezővé válik a csend a tanáriban
kényszer az iskolába küldés
a szakszolgálat nem segít
a szakszolgálatnak nincsen erőforrása
mindenből csak a hiány, a hiány, a hiány
omlik a fal az öltözőben
még 4 órányi házi feladat
szóltak, megint helyettesíteni kell
mondják, majd holnap kifizetik
kiveszik az egyéniséged az oktatásból
mentegetőzni kell, mert beteg a gyerek
nem készítenek fel a jövőre
nem lehetsz kíváncsi
a pánikzónádba helyeznek
eszköztelen vagy egy osztályteremben
csak rossz kérdéseid vannak
bántalmazás után egyedül maradsz
a bántalmazónak nincs mit enni
demokráciára kellene nevelned
felvállalnád, de nem mered
megértő lennél, de nincs erőd
álmodoznál, de nincs időd
visszajeleznél, de nincs kinek
haragszol, de nem tudod kire
fázol és tudod miért.
