STEAM oktatással a világ körül

A 2024. 12. 18-i Finn Minta Fórumon elhangzottakat
összefoglalta: Gönczöl Enikő

A 2024-2025 tanév Finn Minta fórumsorozata negyedik találkozójának előadója Fenyvesi Kristóf, a Finn Oktatáskutató Intézet szakértője, és a Jyväskylä-i Egyetem kutatócsoportjának munkatársa volt. Fő érdeklődési területe a STEAM szerepe az oktatásban.

A STEAM betűszó a következő öt tartalmi terület angol nevének kezdőbetűiből áll:
S = Science (természettudomány), T = Technology (technológia), E = Engeneering (mérnöki tervezés), A = Arts (művészetek), M = Mathematics (matematika).

Ugyanezt a megközelítésmódot nevezik a szakirodalomban jelenségalapú, multidiszciplináris vagy interdiszciplináris tanulásnak is. De nem az elnevezés a lényeg, hanem a szemlélet és a tevékenység, amely mindegyik esetben azonos módon, a fenti tartalmi területek határvidékén mozog.

Megvalósulására számos jó példa van a világban, így Magyarországon is. De rendszer szinten csak ott épül be az oktatásba, ahol megfelelő tanulási környezet kialakításával megteremtik hozzá a feltételeket. Ezek nélkül a benne rejlő lehetőség puszta szlogen marad.

A finn nemzeti alaptanterv általános jellemzője, hogy ajánlás jellegű. Rögzíti, hogy az egyes részterületeken hová kell eljutni, de abban, hogy ezt miként teszik, nagy a tanárok szabadsága. Tervező munkájukat azonban számos kidolgozott javaslat segíti a tantervhez kapcsolódóan.

A STEAM témájával összefüggésben annyit rögzít a tanterv, hogy a 7-9. osztályban legalább 36 órát kell ilyen projektek formájában tanulni a diákoknak. Ez egy előírt minimum, és vannak, akik nem is teljesítenek ennél többet. De vannak olyanok is, akik szinte a teljes tanulási folyamatot ezzel a szemlélettel szervezik meg.

Fontos elvárás, hogy a jelenségalapú projektek feleljenek meg a diákok érdeklődésének, illeszkedjenek a tanulási stílusukhoz, és a tanárok működjenek együtt. A folyamatba akár külső szereplőket is bevonhatnak, ami jelzi, hogy nem egy „másik világban lebegő buborékként”, hanem a társadalom fontos elemeként tekintenek az iskolára.

Megkönnyíti a tanárok szármára az ilyen projektekhez szükséges kommunikációt és koordinációt, hogy a tanításnál több órát töltenek az iskolában, s az egy osztályban tanító pedagógusok rendszeresen tartanak közös megbeszéléseket. A tanárok kötelező óraszáma hasonló a magyarországihoz, de adminisztrációs terheik kisebbek. Jól működik a (KRÉTÁ-hoz hasonló) VILMA-rendszer, és a tanárok egymással is azon keresztül kommunikálnak. Általában délután 4 óráig vannak bent az iskolában, és ezalatt mindent el tudnak végezni, iskolai feladatot nem visznek haza.

Aktuális példaként Kristóf felmutatott néhány papírhajtogatást, amit a kislánya épp akkor hozott haza az iskolából. Utalt rá, hogy jelenleg van egy japán vendégtanáruk, akivel – lévén karácsonyi időszak – Mikulást és csizmát készítettek origami technikával, miközben tanulmányozták azokat a mértani alakzatokat is, amelyekkel matematikából ismerkednek. Ez is STEAM, ami a jól működő iskolákban mindig is létezett.

E felvillantás mellett azonban két – képekkel gazdagon illusztrált –, komplex, nagy projektet is bemutatott az előadó, amelyek mélyebben mutatták be a jelenségalapú tanulásban rejlő sokféle pedagógiai értéket és lehetőséget.

I.
Fizika az árnyékszínházban
(Physics goes to shadow theater)

A hét évvel ezelőtt, egy karácsonyi időszakban megvalósult projektben hetedikes gyerekekkel dolgoztak együtt, ami Finnországban a felső tagozat kezdetét jelenti.

Egy ismerős osztályfőnök kereste meg az előadót a problémájával: iskolájukban az a hagyomány, hogy a mindenkori hetedikesek színdarabot készítenek a karácsonyi ünnepségre. Ők írják és adják elő, és most az ő osztálya van soron. De a gyerekek nem szeretnek szerepelni, és kifejezetten elutasítják, hogy színpadra lépjenek. Mit lehet tenni ilyenkor? Hogy lehet legalább egy tanulási eseményt kihozni a helyzetből?

Megoldási formaként merült fel az árnyszínház, amiben színpadon is vannak, meg nem is. Mivel ezt elfogadták a gyerekek, ez lett a kiindulási pont, és ennek mentén próbálták előnnyé fordítani a problémát. Elkezdtek ötleteket gyűjteni, s kezdtek megmutatkozni a témában rejlő lehetőségek. Megnéztek néhány árnyszínházi előadást videón. Megismerkedtek az indonéz vajang hagyománnyal, megjelent a példák között kínai árnyszínház, ráadásul épp akkor robbant be a nemzetközi életbe egy magyar színházi csoport is, amelynek fantasztikus előadásai voltak. Nyilvánvaló lett, hogy számos olyan vizuális effektus van, ami titokzatos. Rácsodálkoztak, hogy lehet a törpéből óriás, az óriásból törpe a vásznon. Hogy lehet különféle színeket varázsolni az árnyak fekete-fehér világába? Kiderült, hogy számos kérdést a tudományok nézőpontjából is meg lehet közelíteni.

A diákok konzultálni kezdtek a tanárokkal. Az órarendjük változatlan maradt, de ebben az időszakban, a tanárok elkezdtek olyan témákat elővenni, amiket a diákok hasznosítani tudtak az árnyékszínházi készülődésben. Fizikaórán ez kozmikus árnyszínházként jelent meg – értelmezve a hold- és a napfogyatkozás jelenségét. Véletlenül épp akkor haladt át a Vénusz a Nap előtt, amit szintén megfigyeltek. Az iskola falán kipróbálták, miként lehet egyszerű árnyjelenségeket előállítani, növelni vagy csökkenteni az árnyak méretét. Etikaórán felmerült Platon neve és az árnyak világát idéző, híres barlang-hasonlat.

A koordináló felnőttek segítségével a diákok elkezdtek kisebb szakmai csoportokat alakítani. Egyesek a történeteket írták, mások elkezdték összegyűjteni az iskolában található régi írásvetítőket, reflektorokat, lámpákat, miközben jóba lettek a gondnokkal. Feltérképezték az iskola erőforrásait, régen kiselejtezett eszközöket hoztak vissza a forgalomba, így a fenntarthatóság dimenziója is megjelent a projektben.
Alakult egy kis tudóscsapat, amelyik a fény-árnyék viszony elméleti kérdéseivel foglalkozott. Az egyetem egy fizikusa kísérletsorozatot vezetett az osztálynak, melynek során azt vizsgálták meg, hogyan lehet színes árnyékokat előállítani, és játszottak a színes fények keverésével. Voltak, akik az esemény marketingjén dolgoztak. Néhányan a rendezésért voltak felelősek, s még egy színészt és egy rendezőt is bevontak a munkába.

Néhány hét alatt az egész projekt kezdett nagyon szépen formát ölteni. Ahogy gyűltek a vizuális effektusok, az író csapat mindig beépítette azokat a formálódó történet drámai csomópontjaiba. Folyamatos volt a csoportok közötti együttműködés. Az információk cseréjére a matematika és a művészeti órákat használták fel, amit az könnyített meg, hogy ez volt az osztályfőnök két szakja.

A megszülető történet tele volt humorral. Arról szólt, hogy egyszer, amikor Mikulás hazatér, észreveszi, hogy a disznói közül egy hiányzik. A segítője hazudik neki a jószág sorsával kapcsolatban, nem meri bevallani, hogy ő vitte el. Amikor fény derül az igazságra, a bűnös börtönbe kerül. Később azonban elismeri, hogy hibázott, és közben Mikulás is rájön, hogy ő nem vett tudomást arról, hogy segítője családja éhezik, mert nem ad neki megfelelő fizetést. A vétkes bocsánatot kért, Mikulás kihozta a börtönből, visszaadta a munkáját, és egy partit szervezett, amire meghívta az egész családját. Miközben pedig együtt mulattak, Mikulás elgondolkodott rajta, hogy esetleg megemeli a segéd fizetését.

Az előadáshoz tudományos-művészeti kiállítás is kapcsolódott, amely bemutatta a produkció létrehozásához vezető tanulási folyamatot, s azt, hogy a kezdeti lámpalázas, szorongó hangulatból miként lett végül egy sikeres, és a diákok által büszkén vállalt előadás. (Amihez hasonló igazából bárhol létrejöhet.)

A folyamat két hónapos időtartamot fogott át, miközben zajlott a normális tanítás. De a készülődés intenzitása folyamatosan nőtt, és az utolsó két hétben teljesen felizzott.
A gyerekek maguk keresték meg a szaktanárokat a kérdéseikkel, és egyeztették velük, hogy miről szóljanak az órák. A tanterv által biztosított 36 órás időkeret pedig lehetővé tette, hogy a tanárok teljesítsék a kéréseiket – sőt meg is könnyítette a dolgukat, hogy a témákat maguk a gyerekek találták ki.
Senki semmit nem erőltetett, a kezdeti ellenállás fokozatosan feloldódott. A gyerekek egyre jobban bevonódtak a folyamatba, és a végén már mindenki meg akart hajolni a színpadon. Érdemes megemlíteni, hogy az osztályba sajátos nevelési igényű tanulók is jártak, akik nem mindig voltak együtt a többiekkel. De ők is be tudtak kapcsolódni a munkába, mindenki megtalálta a helyét a projektben.

***

II.
A matematika Afrikában: múlt, jelen, jövő
(Maths in Africa: Past, present, future)

Ez a projekt azzal kezdődött, hogy dél-afrikai szakemberek keresték meg Kristófot, hogy segítsen náluk is bevezetni a finn-típusú STEAM oktatást, és megdöbbentek, amikor azt válaszolta, hogy ez így nem fog menni. Elmagyarázta, hogy az ilyen tevékenység mindig abból nő ki, ami a gyerekeket érdekli, és olyan lesz, amilyenné ők alakítják.

Az együttműködés kezdetén világossá volt, hogy a dél-afrikai gyerekek vágyai épp olyanok, mint bárhol máshol a világban, és rengeteg ötletük is van. De a társadalom nagyon szegregált, a csoportok között kevés a kommunikáció, és sok a feszültség. Nincsenek könnyű helyzetben az intézmények sem. Léteznek ugyan magániskolák, ahol minden szükséges feltétel rendelkezésre áll, de az iskolák nagyobb része rendkívül rossz körülmények között működik. S arra is van példa, hogy a környék lakói elhordják az iskolát, hogy a saját házukat fel tudják építeni. Számos helyen nemhogy internet nincs, de még elektromos áram sem.

Ilyen adottságok mellett kezdtek el gondolkodni arról, miként fejlesszék a tanulók 21. századi készségeit, s kezdték el mérlegelni a megvalósítás reális belépési pontját. Tisztázták, hogy milyen tanárai vannak a gyerekeknek, akik támogatni tudják őket, és milyen eszközöket tudnak a kezükbe adni. Minimális szintre vitték le a biztosítandó feltételekre vonatkozó elvárásokat, és lassan kibontakoztak a jelenlegi matematika és művészet projekt keretei.

A szerény kezdetek nyomán, néhány év alatt egy rejtett továbbképzési program is elindult, amely a matematika és a művészet tantárgy tanárain keresztül, az érintett iskolák többi pedagógusát is bekapcsolta a kezdeményezésbe. A gyerekek fantasztikus alkotásokat hoztak létre, a program népszerűvé vált, és ma már több száz iskola vesz részt benne.

A 7-8 éve futó program helyi felelőse a Nelson Mandela Egyetem (Nelson Mandela University. GMMDC Govan Mbeki Mathematics Development Centre), együttműködve a Kristóf által vezetett, Experience Workshop nevű, finn székhelyű civil szervezettel (https://experienceworkshop.org).

A program évente meghirdetett, két hónapos időszakot átfogó verseny keretében működik, melynek felhívását mindig igyekeznek elég általános formában megfogalmazni, hogy sok irányból lehessen hozzá kapcsolódni. Az alkotások, amelyek egy-egy tanulási projekt lenyomataként születnek, csupán a munka csúcspontjait jelentik. Amikor pedig a diákok értelmezik a műveiket, sok olyan gondolatot is kifejeznek, ami nem kapcsolódik a hagyományos matematika- vagy művészetórákhoz.

2023 témája „A matematika Afrikában – Múlt, jelen, jövő” volt.
A program honlapja: https://mathart.mandela.ac.za/

Az előadó gazdag diasorozatot mutatott be a gyerekek munkáiból, ami a képekhez fűzött értelmező gondolatokat is tartalmazta. Elmondta, hogy ez a projekt a tanároknak és a szülőknek is lehetőséget kínál a rácsodálkozásra. A szülők számára gyakran a projekt kiállítása az első alkalom, amikor bemennek az iskolába, és fontos, hogy ez olyankor történik, amikor büszkék lehetnek a gyermekeikre.

A programnak ma már egy organikusan kialakult utóélete is van. Kristóf és egyik kollégája tavaly nyáron kiállítást rendezett Finnországban az afrikai alkotásokból, melyhez a fenntarthatóság témájához kapcsolódó munkákat válogattak össze. A kiállítótérben, különféle modellek segítségével, a finn gyerekek elgondolkodhattak azon, hogy ők milyen fenntarthatósági problémákat látnak maguk körül, és milyen válaszokat adnának azokra.

Az afrikai munkák inspirációja alapján elkezdődött egy kreatív párbeszéd a két ország tanulói között. A finn gyerekek egy része nem csak a kiállítótérben volt aktív, hanem saját iskolájukba visszatérve, maguk is készítettek hasonló képeket. Kristóf ezután elvitte az alkotásaikat Afrikába, amiket egyelőre még csak pedagógusoknak mutatott be, de tervezi, hogy eljuttatja azokat a diákokhoz is.

Amikor Kristóf és munkatársai elkezdték ezt a munkát, sok más iskolával léptek kapcsolatba a világ minden táján, s vannak hazai partnereik is. A szervezet honlapjának magyar nyelvű aloldada az Élményműhely címet viseli, és bepillantást enged néhány nálunk megvalósult programba. (https://experienceworkshop.org/hu)

A fórum zárásaként az előadó bemutatott egy frissen magyarra fordított, és bárhol alkalmazható STEAM óratervezési sablont, amely hasznos segítője lehet azoknak, akik a meglévő órarendi keretek tiszteletben tartása mellett vállalkoznának arra, hogy a megismertekhez hasonló projektet indítsanak el saját iskolájukban.