Össznemzeti Konzultáció 2020 – AZ OKTATÁSRÓL (A digitális oktatás árnyékában)
A Civil Közoktatási Platformmal együttműködésben 2020 elején keztünk el előkészíteni (a Nemzeti Konzultációk mintájára) egy online kitölthető kérdőíves kérdéssorozatot – végre egy valóban fontos témáról – az oktatásról. Az első tervek szerint március 15-től lehetett volna elkezdeni a kitöltést, amit egy, az új Nemzeti alaptanterv (NAT) miatt egyre gyűlő indulatok, ellenérzések és -vélemények kifejezésére szervezett tüntetésen jelentettünk volna be.
A szervezés közben azonban egyre gyűltek a koronavírus-járvány terjedéséről szóló vészterhes hírek. Végül az elképzelt esemény előtt néhány nappal az esti órákban kormányprogrammá vált az, amit néhány órával korábban a miniszterelnök még „ballib” ármánykodásnak tartott: „bezárt az ország”.
És bezártak az iskolák is, s az oktatási intézmények magukra maradtak, saját maguknak kellett kitalálni, hogy hogyan, milyen csatornákon keresztül lehet a gyerekeket elérni és tanítani:
Így a konzultáció is tolódott. A kérdéseket (most már sokadjára) átdolgoztuk a „nyitás” utáni nyári időszakban, s egy őszi kitöltési periódusra készültünk… De a járvány újra felerősödött, újabb hullám érkezett, az emberek ismét bezárkóztak és kisebb gondjuk is megint nagyobb volt, mint kérdőíveket kitölteni. Így a megvalósításig ismét nem jutottunk el.
Az itt olvasható kérdéssor a tervezett, s végül elmaradt oktatási konzultáció egyik pillanatnyi állapotát mutatja. (Előrelépés egyedül a 4. pont esetén történt azóta, de az sem teljes egészében valósult meg.)
Össznemzeti Konzultáció 2020
AZ OKTATÁSRÓL
A ma oktatásának minősége meghatározza a jövőt. Gyermekeink jövőjét, a családok jövőjét, hazánk jövőjét, a nemzet jövőjét. Évek óta azon dolgozunk, hogy a minden statisztika szerint gyengélkedő magyar oktatási rendszer végre felfelé ívelő pályára kerüljön.
A koronavírus okozta veszélyhelyzetben bevezetett, kényszerű otthontanulás során a családok még élesebb képet kaphattak a tananyag mennyiségéről és minőségéről, a tankönyvekről, a pedagógusok munkájáról – az egész magyar közoktatásról. Szeretnénk megismerni tapasztalatait, kikérni az Ön véleményét is!
Kérjük, töltse ki az alábbi kérdőívet, mondja el véleményét a jövőről!
Konzultációs kérdések
A közoktatásban tanuló diákok többet dolgoznak, mint a munkavállalók. Az alsósok átlag napi 5, a középiskolások átlag 7 órát tanulnak az iskolában, emellett otthon is kell tanulniuk, házi feladatot megoldaniuk. Az otthontanulás idején a szülők szembesülhettek azzal, mekkora tananyagmennyiséget kell a diákoknak elsajátítaniuk. Mi úgy gondoljuk, a gyerekekre nem hárulhat nagyobb teher, mint a felnőttekre. Mert fontos, hogy legyen idejük gyereknek is lenni!
Egyetért Ön azzal, hogy a diákok heti kötelező óraszáma, valamint az elsajátítandó tananyag mennyisége a jelenleginél jelentősen kevesebb legyen?
A gyerekek eltérő időpontban válnak iskolaéretté – vannak, akik már hatévesen, mások csak egy évvel később állnak készen arra, hogy beüljenek az iskolapadba. Ezt a szülők és az óvodapedagógusok jól látják. Úgy gondoljuk, hogy a kötelező beiskolázás nem múlhat kizárólag a gyermek születési dátumán, csak annak szabad iskolába mennie, aki az ottani követelményeknek már meg tud felelni.
Egyetért Ön azzal, hogy a gyerekek iskolaérettségének megállapítása nem bízható egy, a gyermeket nem ismerő, csak papírok alapján döntő távoli hivatalra, az – a szülők bevonásával – az óvoda felelőssége?
A nemzetközi gyakorlatban a tanárok munkáját többek között pedagógiai asszisztensek segítik. Magyarországon azokat az adminisztratív, szervezési, szociális és egyéb feladatokat is a pedagógusoknak kell elvégeznie, amit máshol segítők oldanak meg. A tanórákra fel is kell készülniük, a dolgozatokat ki kell javítaniuk és sok más feladatuk is van, így egy pedagógus – a korábbi felmérések alapján – jóval heti 50 óra felett dolgozik. Mi úgy gondoljuk, hogy a gyerekeknek az válik a hasznára, ha nevelőiknek van idejük pihenni is, és így minden energiájukat képesek a diákjaikra összpontosítani.
Egyetért Ön azzal, hogy a tanárok tanítással lekötött heti óraszáma – figyelembe véve egyéb feladataikat is – a jelenleginél kevesebb, legfeljebb 22 óra legyen?
A magyar oktatási rendszerből több ezer pedagógus hiányzik. Ráadásul folyamatosan elöregszik a pedagógustársadalom, a nyugdíjba vonulások tovább növelik a tanárhiányt. Nemzetközi összehasonlításban a sereghajtók között vagyunk a pedagógusbérek tekintetében. Ahhoz, hogy a pedagóguspályát vonzóvá tegyük a fiatalok számára, ahhoz, hogy a jó szakemberek ne kényszerüljenek pályaelhagyásra, magasabb bérekre, jobb munkakörülményekre, nagyobb elismerésre van szükség.
Egyetért Ön azzal, hogy a pedagógusok bérének el kell érnie az értelmiségiek átlagos bérszínvonalát?
A tanárok tudják, hogy nemcsak minden gyerek, de minden osztály is más és más. Ezért ugyanannak az oktatási célnak az eléréséhez más pedagógiai módszereket kell alkalmazniuk, más oktatást segítő eszközöket, más tankönyveket kell „bevetniük”. „Egyentankönyvekből” csak „egyengyerekeket” lehetne tanítani.
Egyetért Ön azzal, hogy széles, minőségi tankönyvkínálatot kell biztosítani a pedagógusok számára, amely elősegíti mindennapos munkájukat és gyerekeink tanulását?
Az oktatási rendszer egyik fontos feladata a méltányosság és az esélyegyenlőség biztosítása. Sajnos ezt a szerepet nem képes betölteni a hazai közoktatás: hazánkban az átlagosnál sokkal nagyobb a családi háttér szerepe a tanulmányi eredményekben, az iskolai sikerességben. Úgy gondoljuk, ez nem mehet így tovább.
Egyetért Ön azzal, hogy olyan jogi környezetet kell létrehozni és olyan gyakorlati lépéseket tenni a közoktatásban, melyek mielőbb képesek mérsékelni a társadalmi háttérből származó egyenlőtlenségeket?
Az egy-egy gyermekre jutó állami kiadások között nagy különbség van attól függően, hogy milyen fenntartású iskolába járnak. Az egyházi tanintézmények közel négyszer annyi támogatást kapnak, mint az államiak. Úgy gondoljuk, hogy az egyenlőség elvét ebből a szempontból is érvényesíteni kell.
Egyetért Ön azzal, hogy az állami iskolák ugyanannyi pénzt kapjanak, mint az egyházi fenntartásúak?
A hazai iskolákban is egyre több a sajátos nevelési igényű és a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanuló. Az ő fejlesztésükhöz az iskolákban, vagy otthoni ellátás formájában speciális szakemberekre van szükség (pl. gyógy-, ill. fejlesztőpedagógusokra). Úgy gondoljuk, hogy a mondást, mely szerint „nem hagyhatunk senkit az út szélén”, a gyerekek esetében még inkább be kell tartani.
Egyetért Ön azzal, hogy az óvodákban és iskolákban biztosítani kell megfelelő számú speciális szakembert a sajátos nevelési igényű és a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók segítésére?
A nevelés-oktatás területén bármely változtatás csak akkor lehet hatékony, ha a pedagógusok elfogadják, magukénak érzik. Ezért az ilyen kezdeményezések előkészítésébe szakmai csoportjaik legszélesebb körét kell bevonni, és a változásokat fokozatosan szabad csak bevezetni, hogy a tanároknak, az egész rendszernek legyen ideje a felkészülésre. Úgy gondoljuk, hogy gyerekeinknek olyan változtatásokra van szükségük, melyek jól kiérleltek, társadalmi és szakmai belátáson alapulnak.
Egyetért Ön azzal, hogy a 2020 januárjában megjelent, egyre több kritikát kapó Nemzeti Alaptantervet a pedagógusok bevonásával újra kell gondolni és bevezetésére jóval több időt kell hagyni?
