A kulcsszó: autonómia

írta: Törley Kata

2025 július 1. és 4. között rendezték meg Sèvres-ben, a France Éduction International központjában azt a nemzetközi oktatásügyi konferenciát, melynek témája a globális oktatásügyi kihívás volt.

A konferencia címe: Éduquer dans un monde incertain: un enjeu mondial (Oktatás-nevelés egy bizonytalan világban: egy globális feladat). Fő védnöke Élisabeth Borne volt, Franciaország korábbi miniszterelnöke, államminiszter, közoktatásért, felsőoktatásért és kutatásért felelős miniszter.

A konferencia apropóját a meghívó szervezet, a nagy tekintélyű oktatási kutatóközpont, a FEI fennállásának nyolcvanadik és az általuk kiadott folyóirat (Revue internationale d’éducation de Sèvres) harmincadik évfordulója volt.

A nyitó és záró plenáris előadások és kerekasztal-beszélgetések között a világ minden pontjáról érkező meghívott előadók hat panelben vettek részt érdeklődők sokasága előtt:

Panel 1: Éduquer au temps du développement de l’IA (Oktatás a mesterséges intelligencia fejlődésének korában)
Panel 2: Éduquer au temps de situations politiques extrèmes (Oktatás szélsőséges politikai helyzetekben)
Panel 3: Éduquer au temps de l’incertitude sur les métiers de demain (Oktatás a jövő szakmáival kapcsolatos bizonytalanság korában)
Panel 4: Éduquer au temps de l’anthropocène (Oktatás az antropocén korában)
Panel 5: Éduquer au temps de la multiplication des lieux de savoir (Oktatás az egyre sokfélébb tudásmegszerző helyek korában)
Panel 6: Éduquer au temps des conflits de vérités (Oktatás az igazság-konfliktusok korában)

A konferencián meghívottként vettem részt, szinte egyedül képviselve az egész közép-kelet-európai régiót. Volt még egy cseh előadó az antropocén panelben, aki egy cseh középiskola tapasztalatairól számolt be.

A második panelben voltam előadó. Nem én jelentkeztem oda, besoroltak a szélsőséges politikai helyzetekről szóló műhelymunkába… Így kerültem egy szekcióba Malival, Venezuelával, Szíriával és Ukrajnával.

Döbbenetes volt olyan emberek, civil szervezeti képviselők, helyben dolgozók között beszélni, akik valóban szélsőséges körülményekről számoltak be. Olyan szélsőséges körülményekről, ahol az oktatás résztvevői, diákok, pedagógusok, szülők akár az életüket kockáztatják azért, hogy a gyerekek valamilyen oktatáshoz jussanak. Maliban a szélsőséges iszlamista csoportok ellenében kellett otthoni tanulócsoportokat szervezni, főleg a lányok oktatásának biztosítása érdekében, Mayotte szigetén, bár Franciaországhoz tartozó területről van szó, a kétszer lecsapó és mindent elpusztító cunami után kellett valahogy újraépíteni az oktatás rendszerét, a háborús övezetekben, például Szíriában, Libanonban vagy akár Ukrajnában dolgozó civil szervezetek online módszereket dolgoztak ki, Venezuelában pedig a gazdasági összeomlás kényszerítette ki az újító módszerek használatát, mivel a népesség egyharmada elhagyta az országot, nincs tanár, a gyerekek pedig a család fenntartása érdekében dolgozni kényszerülnek. (A cikkek már most itt elérhetőek online: https://journals.openedition.org/ries/)

Nehezen szólaltam meg ezen előadások között, hiszen, bár a magyarországi helyzet nehéz és elfogadhatatlan, de az életünket nem kellett veszélyben éreznünk. Előadásom alapja az a cikk volt, amely már megjelent itt, a SzaVon-on. Egyfajta kronológiai áttekintést adtam az oktatásügyi történésekről 2010 óta, arról, miként főzték meg az oktatásügy részvevőit hatalmi célok mentén, s hogy tették tönkre a hatalom birtokosai ezt az egész óriási területet. Felszólalásomban a hangsúlyt az oktatási mozgalom történetére, illetve arra tettem, hogyan tudtak az egyes csoportok ellenállni a kialakult helyzetnek. Nyilvánvalóan kiderültek az egyenlőtlenségek, s hogy a legsérülékenyebb, nehéz körülmények között élő családok mennyire kimaradtak a lehetőségekből. A magyarországi oktatásból van menekülő út a felső-középosztály számára, de mindazok, akik nem rendelkeznek az érdekérvényesítés képességével (anyagilag, mentálisan), azok szenvedő áldozataivá válnak a rendszernek, és gyerekeik nagy többségben beleragadnak a szegénységbe, kilátástalanságba. Az iskolarendszer képtelen arra, hogy segítséget, kiútat nyújtson a számukra.

Döbbenetesek voltak a reakciók is. Az európai résztvevők és a többi kontinensről érkezők részéről is. Valahogy a populizmus laboratóriumaként értelmezték mindazt, ami Magyarországon történt. Egyfajta fenyegető előképként.  Az európai résztvevők rettegéssel figyelik az országaikban a szélsőjobboldali populizmus előretörését, és szeretnének felkészülni mindarra, ami rájuk vár: tanulságokat keresnek, szeretnének odafigyelni a fenyegető jelekre. De Indiából is kaptam megkeresést arra, hogy helyi egyetemistáknak meséljem el a populista hatalom térnyerését, s egy új kasztrendszer kialakulását, amihez az oktatási rendszer asszisztál, sőt kiszolgálja azt.

A többi panel is súlyos válsághelyzetekről számolt be. Arról, hogy az oktatási rendszereknek, s azok résztvevőinek új helyzetekkel kell mindenhol szembenézniük, új helyzetekkel kell megküzdeniük, ezekre kell új válaszokat adniuk.

A záró előadás és kerekasztalbeszélgetés, amelyről a folyóirat különszámában lesz beszámoló, összesítette a hat panel megállapításait. Rendkívül érdekes összefoglaló volt. S ami a legmegdöbbentőbb volt számomra, hogy a kulcsszó a megoldásra az autonómia volt. Mintha azt hallottam volna vissza, amit a Tanítanék közel 10 éve képvisel: autonómia nélkül nincs megoldás a szélsőséges helyzetekből adódó problémákra. Autonómia kell egyéni szinten, ott, ahol az egyes pedagógusok dolgoznak. Hiszen ők tudják, mire és hogyan van szükségük azoknak a gyerekeknek, akik az oktatási rendszer legfontosabb résztvevői. De autonómia kell középszinten is, önkormányzati autonómia, helyi döntéshozói autonómia. Természetesen szükség van állami, központi döntésekre is, de ezek a kellő kereteket kell, hogy biztosítsák, s a helyi és egyéni önállóságot kell, hogy támogassák.

A kulcsszó tehát: autonómia. Ezt, ennek biztosítását kell elvárnunk országunk/országaink vezetőitől, enélkül az oktatási rendszer problémái nem megoldhatók. Jó oktatási rendszer nélkül pedig nincs jó társadalom. Boldog iskola nélkül nincs boldog ország. Szabad oktatás nélkül nincs szabad Magyarország. Úgy tűnik, ezt egy nemzetközi konferencia megállapításai is megerősítik.