Kritikai és kritikus? – Mit mondanak a valóságról a tanévkezdéssel kapcsolatos statisztikák?

írta: Biszák Otília

Az iskolakezdéssel kapcsolatos hírek többek között a beszerzendő eszközök árnövekedéséről, stresszkezelésről, tanárhiányról, kihívásokról és jó gyakorlatokról szólnak. Alapvetésként tekintünk rá, hogy a cikkek hivatkoznak statisztikákra, adatvizualizációkat használnak, aláhúzzák a leglényegesebb változásokat.

A hiteles információhoz hozzátartozik az adat, amit megfelelő precizitással és körültekintéssel választottak ki a szakértők. De vajon hogyan és mit mesélnek el ezek a valóságról az olvasónak?  „Az adatvizualizációk nem semleges reprezentációját adják a kvantifikált világnak, hanem olyan összetett nyelvi és vizuális jelrendszerek, amelyek maguk is közvetíteni képesek különféle hatalmi viszonyokat. Ebben a képességükben ugyanakkor […] egy emancipatív potenciál is rejlik: az adatvizualizáció mint politikai instrumentum alkalmas lehet ezen hatalmi viszonyok leleplezésére is.” – érvel Gregor Anikó és Katona Eszter a Replika legfrissebb számában.^[1]

Az adathamisítás és félrevezető interpretálás vádja nélkül érdemes felfigyelni arra, hogy a közölt adatok sokféle szűrőn keresztül kerülnek a szemünk elé. Az adatgyűjtés céljai, az indikátorok kiválasztásának folyamata, az adatokat felvevő, tároló és elemző intézmények lehetőségtere, a hírportál és a korábbi és jelen cikk íróinak motivációi és belátása mind hatással vannak arra, ahogyan az objektívnek vélt valóság a számokon keresztül elénk tárul.

Többről van itt szó, mint pusztán a kritikus információ befogadásról. A kérdés nem az, hogy melyik forrásban bízok, hanem az, hogy a számokon keresztül egyáltalán megismerhető-e az objektív igazság. Mindezek ellenére nem azt mondom, hogy nem lehet és kell mérni. A mérések összehasonlíthatóvá és értékelhetővé teszik a komplex folyamatokat, hivatkozási pontként szolgálnak, áttekintést adnak. Habár mára a legtöbb társadalmi jelenséget különböző indikátorokkal mérhetővé igyekeztünk tenni, nem szabad elfelejtenünk, attól hogy egy megoldásra váró probléma még nem kvantifikálódott, nem lesz kevésbé releváns.

^[1] Gregor Anikó és Katona Eszter (2024): Egy ábra és ami mögötte van: az adatvizualizáció politikája Replika Társadalomtudományi Folyóirat (134), 35-53. old, DOI: 10.32564/134.3