Hol volt, hol nem volt gimis írásbeli felvételi minimumponthatár – Ordító Miértek!

írta: Pilz Olivér

A kormány minden igyekezetével azon van, hogy az általános iskola után a szakképzés felé terelje a gyerekeket. Ezt nyíltan ki is mondják, s a gimnáziumokba készülők táborát
hol pénzzel (a szakképzésben jelentős mértékű ösztöndíjakat lehet kapni),
hol fenyegetéssel (a kompetenciamérés eredményeinek beszámítása a felvételibe),
hol jogszabályokkal (a felsőoktatási keretszámok csökkentésével főleg a gimnázium utáni továbbhaladás lehetőségeit korlátozzák)
próbálják szűkíteni.

A gimnázium kontra szakképzés vita egy másik írás témája lehet. Itt zanzásítva csak annyit, hogy a gyerekek többségének az válna leginkább a hasznára, ha minél tovább, minél szélesebb körű ismeretanyaggal találkozna.

A fenti stratégiát közvetlenül az idei felvételik megkezdése előtt újabb ötlettel fejelte meg az oktatásirányítás: a gimnáziumokba való bekerülést is meg akarták nehezíteni egy „ajánlással”. Ennek lényege, hogy csak olyan jelentkezőket vegyenek fel, akik a központi írásbelin egy minimális pontszámot elérnek: négy évfolyamos képzés esetén ez 50, a nyelvi előkészítőknél 60, a hat és nyolc évfolyamos képzéseknél 70 pont a maximális száz pontból.

Még mielőtt továbbhaladnánk ezen problémakör és a történtek mentén, érdemes megjegyezni azt, hogy aki ilyet ajánl, annak fogalma sincs arról, hogy hogyan és mire készülnek a felvételi feladatsorok. Egyrészt ezek a sorok kompetenciaalapúak, ellenben a közoktatással, amely tananyagcentrikus, azon belül is a lexikális ismeretekre alapozó, így a nyolc éves ismeretanyag birtoklása sem garantálja a maximális felvételi pontszám elérését. Másrészt ezek feladata, hogy „szórja” a jelentkezőket: lehetőleg keveseknek sikerüljön rosszul, de a 100 pontot se érjék el túl sokan – a nagy többség a medián környékén teljesítsen (Gauss-eloszlás, haranggörbe), ami ebben az esetben a 40-60 pontos tartományt jelenti. Magyarul a felvételizők jelentős hányadának – különösen, ha figyelembe vesszük a vizsgával járó stresszt is – esélye sem lenne.

Térjünk vissza az „ajánlás”-hoz, amely a tankerületek felől érkezett, így azt már több iskolavezető kötelező érvényűként tekintette.

És ahogy már más esetekben is hallottunk ilyet, a tankerület igazgatója ezt szóban már utasításként adta elő.

Ezek után több gimnázium hivatalos felvételi tájékoztatójába bekerült a minimumpontszám elérésének szükségessége. Ekkor viszont elég nagy lett a felzúdulás – nyilván leginkább a jelentkezők és szüleik körében. Volt, ahol ettől megijedve az iskolavezetők a szóbeli tájékoztatókon elkezdtek mismásolni, hogy hát ez nem is kötelező, nyugodjanak meg, jelentkezzenek bátran hozzájuk, nem fogják ezt figyelembe venni. És most ott tartunk, hogy de, igen, mégis: a gimnáziumok honlapjára kitett ideiglenes felvételi jegyzékeken sok gyerek eredménye mellett ott szerepel a „nem felelt meg” kategória a minimumpont-ajánlás alapján.

Felvételiztetni nem kötelező. De ha már egy iskola úgy gondolja, hogy a kétszer 45 perces írásbelin nyújtott pillanatnyi teljesítmény alkalmas egy gyerek jövőjének eldöntésére, akkor a minimumpont elérésének hiányát követően legalább szóbelizni ne rángassa be és stresszelje újra őt (és csillantson meg hamis reményt)! Mert sajnos erre is volt precedens!

A legkacifántosabb azonban az, hogy volt gimnázium, ahol már a jogszabályi határidő után módosították a közzétett jegyzéket, arról gyerekeket húzgáltak le és tettek helyükbe másokat annak ellenére, hogy a szóbeli pontokkal együtt utóbbiak rosszabbul teljesítettek.

Van olyan gimnázium, ahol jelenleg úgy tűnik, hogy kevesebb osztály indul jövőre, mert az „önként” előírt ponthatárt nem érte el elég jelentkező.

És ha így haladunk, akkor gimnáziumokat lehet majd bezárni. A tankerületvezetőknek ez mindegy?

Ha hátrány ért benneteket a középiskolai felvételi során a minimumpontszámmal kapcsolatos ellentmondásos információk miatt, akkor írd meg nekünk itt, hogy ombudsmani vizsgálatot kezdeményezzünk!