Merre megy a közoktatás? – előadás 2017. július 6.

Az előadás a Magyar Könyvtárosok Egyesületének 49. Vándorgyűlésén hangzott el.

Merre megy a közoktatás?

A hajdani eminensből mára a leszakadók közé süllyedtünk. 2010 előtt sem volt rózsás a közoktatás helyzete, azonban a PISA eredmények mutattak valami reménykeltőt. Aztán 2010-ben „Rózsás” lett a helyzet, de 2016-ban a Hoffmann-féle oktatáspolitika megbukott, amit a szakma jelzései után nagyon hamar belátott a társadalom, végül kénytelen-kelletlen a kormányzat is. Pedig ennek nem kellett volna így történnie. A Fidesz két ciklusa alatt esélyt kapott rá, hogy akár jó irányba is kormányozhatta volna az oktatási rendszert. Ráadásul ehhez az elmúlt évtizedek rengeteg pozitív példája állt előttünk – kezdve az ázsiai kistigrisektől egészen az Észak-európai országokig. Mi mégsem követtük őket. Ennek mára súlyos ára lett. Nemcsak vészesen leszakadtunk az élbolytól, de már a sereghajtók közé csúsztunk vissza az oktatási mutatók nemzetközi tükrében.

De mit is jelent a „közoktatás” és melyek egy jó oktatási rendszer fő ismérvei?
Mindenkit meg kell hogy illessen a képességeit leginkább kibontakoztató oktatás-nevelés!

Egy normális oktatási reform

1. hosszú távra tervezett (itt egyszerre van hangsúly a hosszú távon és a tervezettségen),
2. konszenzuson alapuló,
3. pártérdekek helyett szakmai érveket helyez a középpontba,
4. megfelelően finanszírozott,
5. és van kifutási ideje.

Mit tapasztalhatunk ezek helyett itthon? Vegyük sorra újra az öt ismérvet:

1. A hosszú távú tervezés helyett csak ötletelgetés folyik. Ezeket két csoportba sorolhatjuk:

Semmilyen érdemi – a rendszer alapjait érintő, pozitív irányba vivő – változás esetében nem történt döntés az elmúlt 7 évben. Ezek alapján kérdés, hogy van-e egyáltalán a bukott koncepció után új oktatáspolitikai stratégiája a kormánynak? Hallottunk erről bármit is? Vagy amit tapasztalunk, az már tervszerűen történik?! …

2. A konszenzus keresése fel sem merül az oktatásirányításban. Nincs érdemi egyeztetés! Még a saját egyeztetésre kijelölt partnereivel sincs! A szakmai- és társadalmi egyeztetés ilyen mértékű elutasítása pedig egyáltalán nem a demokráciák ismérve. És amit felülről kényszerítenek rá az oktatási rendszerre az nem fog működni. Nem érzi magának sem a pedagógus, sem a diák, sem a szülő, sem az egész társadalom.
Igaz már alakulnak az „új” egyeztető fórumok (Oktatásstratégiai kerekasztal, Országos Köznevelési Tanács, tankerületi tanácsok), de a megjelent jogszabályok, ill. tervezetek alapján ezek is a csak a demokrácia látszatának fenntartását szolgálják majd.

3. A szakmai érvek vs. pártérdek esetében elég csupán azok nevét felsorolni, akik a jelen oktatási rendszer legfőbb alakítói: Parragh László, Palkovics László és Balog Zoltán. Melyikük is rendelkezik szakirányú végzettséggel és gyakorlattal a közoktatásban?

4. A finanszírozásról: a közoktatás kifejezésben a „köz” nem azt jelenti, hogy a többség azonos, alulfinanszírozott, gyenge színvonalú ellátásban kell, hogy részesüljön. Az EU által javasolt 6%-os GDP arányos finanszírozásnak jelenleg alig több mint kétharmada valósul meg. Ezzel is a sor végén kullogunk. (Az elmúlt 2-3 év csekély emelkedése a bérkorrekció és uniós finanszírozású egyszeri beruházások eredménye, melyek nem párosulnak a rendszer egészének minőségjavulásával.) Ugyanakkor a nagy lemaradás miatt egy magasabb fokozatba való kapcsolás miatt lehet, hogy még az ajánlottnál sem ártana időlegesen magasabb keretet elérnie az országnak, ha a cél a feltörekvés.

5. A változtatásoknak nincs kifutási ideje, a „reformok” egyre sűrűbben követik egymást. Folyamatosan változik az oktatás jogszabályi környezete. Jellemző a túlszabályozás. Ezzel a kormány a törvénykezési spirál csapdájába esett: az újabb és újabb módosítások sorra ellentmondásba keverednek a korábbi jogszabályokkal, így ismét módosítások válnak szükségessé…

Az oktatás jövőképe egyben a magyar társadalom és hazánk jövőképe is. Az oktatás felemelése nélkül a gazdaság sem állhat egyenletesen felfelé ívelő pályára, mert a munkaerőpiac kiművelt emberfőket, magasan kvalifikált, fejlődésre és önképzésre képes munkavállalókat igényel. A XXI. századi világban, egy akkorka ország Európa közepén, mint a miénk, kizárólag a színvonalas oktatásra építve képes felemelkedni, sőt, egyáltalán fennmaradni. Tehát, amikor azt kérdezzük, hogy merre megy a közoktatás, akkor egyben azt is kérdezzük, hogy merre megy Magyarország? Mert amerre megy a közoktatás, arra megy Magyarország is!

És hogy jó legyen az irány, ahhoz azonnali oktatáspolitikai fordulat kell!

Bár a helyzet egyre aggasztóbb, de talán még van remény! A 60 tagszervezetű Civil Közoktatási Platform fél évvel ezelőtt adta ki a Kockás könyvet, melynek alcíme „Van kiút!”. Sokan tekintik a könyvet oktatási stratégiának, pedig az egy vitaanyag a közoktatás legfontosabb kérdéseiben (ezek egyúttal a fejezetek címei is):

1. Valós társadalmi egyeztetést az oktatásról!
2. Az intézmények, a pedagógusok széleskörű autonómiája váljék az oktatási rendszer megkérdőjelezhetetlen jellemzőjévé
3. Az oktatási ráfordítások növelése
4. Az esélyegyenlőtlenségeket, a szelekciót, a szegregációt a jelenleginél sokkal alacsonyabb szintre kell leszorítani a magyar oktatási rendszerben
5. Az iskolaszerkezet modernizációjára van szükség
6. Fejlett, színvonalas, a XXI. század igényeinek megfelelő szakképzésre van szükségünk
7. A pedagógusok, az intézmények, az intézményi vezetés értékelését a fejlesztési folyamatokat szolgáló módon kell kialakítanunk

A hétből az első fejezetet tekinthetjük talán a legfontosabbnak – a többi fejezetnek és mindennek ez az alapja. Ez arra tesz ajánlást, hogy hogyan kellene megvitatnunk oktatási rendszerünk (de akár minden egyéb) jobbá tételét. Nem gondoljuk, hogy egyetlen út létezik és azt sem, hogy nálunk van a bölcsek köve. Egy, az ország számára stratégiai kérdésben mindenkit meg kell hallgatni, mindenki véleménye, okossága számít, hogy abból tényleg a lehető legjobb legyen kihozható.

A színvonalas közoktatás erősödő gazdaságot és boldogabb társadalmat eredményez!

Szóval a kérdés innentől nem az, hogy merre megy a közoktatás, hanem hogy merre menjen a közoktatás? Akarjuk-e, hogy továbbra is a jelenlegi maradjon az irány, vagy jobbat szeretnénk gyermekeinknek, magunknak, Magyarországnak? Mert ez rajtunk múlik…

Miskolc, 2017. július 6.

Pilz Olivér
a Tanítanék Mozgalom és a CKP képviselője