Paradicsomprojekt – egy saját nevelésű paradicsom mellett mesélni kezd a kisgyerek

összeállította: Csizmazia Katalin

Van egy pillanat, amikor egy gyerek odalép a növényéhez, lehajol, és két kezével megfogja az első érett paradicsomot. Nem kérdezi, hogy hány pontot ér ez az értékelésben. Nem azt kérdezi, hogy „Ezt is tanulni kell?” Csak nézi, fogja, és egyszerre érzi: ő hozta létre, ő nevelte. Ott volt vele végig.

A paradicsomprojekt valójában nem a növényről szól, hanem arról, hogy hol a helye az olyan tanulásnak az iskolában, amit nem lehet másnap dolgozatban lemérni. Hogy lehet-e úgy tanítani gyerekeket a világhoz való viszonyukról, hogy közben történeteket, ízeket, tapintást, gesztusokat élünk meg velük együtt. Hogy lehet-e a nevelés konkrét, testi és etikai egyszerre?

Ebben a projektben a gyerekek elültetnek egy magot, és hetekig gondozzák. Figyelik, locsolják, méregetik. Aztán – ahelyett hogy hazavinnék vagy elfogyasztanák – valakinek ajándékba adják. Csomagolnak hozzá üzenetet, levelet, verset, történetet, rajzot. És közben kérdezgetjük és hallgatjuk őket…

Miközben arról mesélnek, hogy hova ültették, hogyan locsolták, mikor érett be a paradicsom, már régen arról beszélnek, hogy mitől lesz valami érték, hogy mennyi időt, törődést, gondoskodást tettek bele és hogy mit jelent számukra az a másik ember, akinek ajándékként adják.

Ritkán tesszük fel magunknak a kérdést: „Kitől és hogyan tanul a gyerek kapcsolódni, törődni, odafigyelni?” A tehetségprogramok a versenyre, a készségek fejlesztésére, a „kiválóra” irányulnak. A differenciálás gyakran technikai ügy marad: mennyit ír, hány mondatot alkot. Pedig egy kis paradicsomcsomag címkéjén lehet, hogy egy olyan gyerek neve áll, aki egész évben nem mert megszólalni, de most végre volt mit adnia, amit ő is becsül.

A projekt során különféle intelligenciatípusokra építve dolgozunk: van, aki levelet ír, van, aki a díszítést tervezi, más tálal és megkínál, megint más énekel, vagy együtt gondolkodnak azon, kinek lehet legnagyobb szüksége körülöttük egy kis figyelemre. És miközben az ajándékot készítik, a gyerekek megtanulják: ami a kertből jön, az nemcsak étel – az kapcsolat is lehet.

Ez a projekt nem új tanterv, nem kísérlet. Ez a projekt már sokszor megtörtént. Nem kell hozzá több, mint néhány cserepes növény, néhány napnyi idő és egy tanító, aki figyelemmel kérdez.

Ez a projekt azoknak az alsós tanítóknak szól, akik keresik a természetes, egyszerű, mégis mély élményeket. Olyan helyzetekben érdemes elővenni, amikor van egy kis összefüggő idő arra, hogy a gyerekek valóban figyelmet fordítsanak egy élőlényre – akár csak napi 20-30 perc erejéig. Olyankor, amikor jólesne valami értelmes, „nem kötelező”, de mégis alkotó dologgal foglalkozni. Lehet egyéni feladat is, de még jobb csoportban, mert a megfigyelések, a vicces nevek, a közös rajzolás vagy kóstolás közösségi élménnyé válnak. A paradicsom ideális növény: gyorsan nő, látványos, termése finom, és szinte mindenhol nevelhető – kertben, balkonon, egy nagyobb cserépben az ablaknál. A cél nem a kertészeti tudás, hanem az, hogy a gyerekeknek köze legyen a természethez, lássák az élet fejlődését, megértsék, hogy gondoskodásukkal hatással lehetnek a világra.

A paradicsomprojekt érdekessége, hogy észrevétlenül kapcsolódik szinte minden iskolai tantárgyhoz – számolnak, méréseket végeznek, naplót írnak, megfigyelnek, rajzolnak, kísérleteznek, rendszereznek, történeteket alkotnak, terveznek, sőt: közösséget építenek. Nincs olyan téma, amit így megközelítve ne lehetne élményként a központba helyezni. Ez a különbség gyakran dönt arról, hogy valami megmarad-e a gyerekben – hiszen tudjuk, a tanulás érzelmekhez kapcsolva hoz hosszútávú tudást.

A tanítónak ebben a folyamatban nem kell tanítani vagy irányítani – elég annyi, hogy átadja a feladatot, és később meghallgatja a gyerek élményeit. Ez napi néhány perc csupán, de hatása óriási: a gyerekek ilyenkor úgy érzik, fontos, amit csináltak, érdemes volt próbálkozni, dolgozni, gondolkodni. Ezek a napi rövid beszélgetések motiválók, érzelmileg megerősítők, és segítik a kapcsolatot is. A pedagógus pedig közben gyakran nagyon is sok mindent megtud a „gyermekéről”. Mert egy saját nevelésű paradicsom mellett mesélni kezd a kisgyerek…

A projekthez készített, ajánlott, letölthető feladatlapok
(Rogers Jurtasuli Érd)